A SZENVEDŐKHÖZ

Nem volt a földön egy nyugodt percetek,
Titeket ezernyi fájdalom kergetett,
Tinéktek nem jutott rózsás földi élet,
De ismertek sok kínt és sok betegséget.
Van megszámlálója a sóhajnak, könnynek,
Isten gyermekei, szívből üdvözöllek!

…Jóbnak tűrését, ugye hallottátok?
Ki Jóbnak Atyja volt, az a ti atyátok.
S míg rátok zúdul a szenvedés terhe,
Megnyugszik rajtatok a dicsőség lelke!
Kik nem álltok félre, ha a próbák jönnek, 
Isten gyermekei, szívből üdvözöllek!

Kik átvigyázzátok az éjszakákat,
Ostromol a fájás, mint vihar a fákat,
De az ajkatokról nem száll más, csak hála, 
Higgyétek, hogy nem szenvedtek hiába!
S ha szólít az Úr: „Igen”-nel feleltek,
Isten gyermekei, szívből köszöntelek!

A pálma kész, és a Menny vár rátok
Viruló tavaszban, milyet szem nem látott.
Várnak hófehérben az imatársak,
Kik a keskeny úton panasz nélkül jártak.
Ahol nem lesz helye fájdalomnak, könnynek
Isten gyermekei, ott is üdvözöllek!