FOHÁSZ

Uram, e lármás világba sokszor elfeledem azt,
Hogy hivatásom teremni békét, irgalmat, vigaszt.
Bűnbánatban meghajolva, könnybe lábad a szemem,
Ha szelíd szavad kérdezi, hogy nőttél-e gyermekem?

S könnyeimmel elnémulok, hogyha tovább kérdezed:
A kiosztott talentummal sáfárkodtál eleget?

Kérlek, hogy könyörülj rajtam, küld el Lelked árját,
Hogy betöltsem hívatásom, szívem árván vár rád!
Segíts elmélyedni benned ó végtelen Szeretet,
És mint Énók, veled járni minden bűn és rossz felett!