„KORA REGGEL KERESLEK TÉGED”

Múlik az éjszaka, jő a reggel,
A szívem lángol igaz szeretettel.
Kezdődik benne újból a dicséret
Uram, korán reggel kereslek téged!

Téged szomjúhoz forrón a lelkem,
Téged sóvárog buzgón a testem.
Békétlen álmoknak már vége
Uram, kora reggel kereslek téged!

A kiaszott, elepedt földön,
Mert e világ a számomra börtön.
De palota, hogyha veled élek,
Uram, kora reggel kereslek Téged!

Több az életnél a Te kegyelmed,
És hogyha eláraszt a te szereteted,
Száll a szívemből igazi ének:
Uram, kora reggel kereslek Téged!

Ha Veled indulok, áldás lesz e nap,
Mert erőd bennem győzelmet arat.
Bár mondaná mindig hűséggel néped:
„Uram, kora reggel kereslek Téged!”