Hála, hogy nem mindig derült az égbolt,
Néha árny terül, hol azelőtt fény volt.
Milliónyi fűszál végtelenül hálás,
Bár sötét felhőkből hullott rájuk áldás.
Kell, hogy drága könnyek öntözzék az arcod,
És néha nehezebb is legyen a harcod.
Kell érezzed, hogy ő a sziklavárad…
Zúgolódás nélkül lesz egész a hála!
Áldást osztó felhőkért legyen hála,
Zengje Golgotát szíved tisztasága!
S míg élvezed sok javait az Égnek,
Ne némuljon el a szent hálaének!
2009. május 28., csütörtök
HÁLA A FELHŐKÉRT
Bejegyezte: Tőtős János dátum: 5/28/2009
Címkék: HÁLA A FELHŐKÉRT
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése