AZ ÉN HÁLÁM

Olyan boldog vagyok, hogy az Úré lettem,
A gonosz uralma megszűnt már felettem.
Isten kegyét látva maghatódva állok:
Üdvöm meghálálni szókat nem találok. 

Megalázkodva gondolok a múltra,
Mikor reá tértem ezen keskeny útra.
Ott a kereszt alatt hullott rám is áldás,
Az Úr Jézusnál még volt megbocsátás.

Hálatelt szívvel ma visszagondolok
A szép napra, melyen Jézusom megmosott.
Örvend az én szívem, mert az Övé vagyok,
E napon hálából, mindent Néki adok!

Adjál hálát te is, hogyha meg vagy váltva,
Hisz olyan drága volt üdvösséged ára!
De szennyezett szívvel porba hull a hála,
Érkezését Isten mindhiába várja!

Úgy lehet e napon igazi a hála,
Ha megtört feletted a Sátán igája,
Ha szíved először Jézusodnak adtad,
S ha az ó embered a Golgotán hagytad!