BEVEZETÉS

A versírás parányi ajándéka harmadik vagy negyedik osztályos koromban mutatkozott meg egy versírási tehetségkutatás alkalmával. Megtérésem után Fazekas Berta (Kiss Lászlóné) tanítónő bátorított, hogy írjak verseket, mivel az iskolában a „tehetségesek” között emlegették nevemet.
Visszaemlékezve fiatal koromra, ami egybeesett a 60-as évek ébredési mozgalmával, és ami sokakkal együtt engem is magával ragadott, többször éreztem indíttatást, hogy írjak, - és írtam. Sok vers sajátságosan tükrözi az ifjúkori kívánságok elleni nemes harcot, amit és ahogyan azt a fiatalok abban a korban megéltek. Katonai szolgálatom időszaka is gyümölcsöző volt a versírás szempontjából. A tavasz, a nyár, az ősz, a tél és a különböző ünnepek is ihletet nyújtottak a versírásra, de születtek versek kérésre is gyermekek számára, menyegzői, avagy más alkalmakra. 
A személyes bizonyságtétel több mint egy versmondás, de gyülekezeteinkben a verselésnek is megmaradt a sajátos helye. 
Verseimet Bartha István lelkipásztor stilizálta, amikor még aktív lelkipásztorként szolgált Szatmárnémetiben, de mindeddig hanyagoltam egy kötet kiadását, arra gondolva, hogy gyülekezeteinkben bőséges a verskínálat. 
Többen is bátorítottak, hogy „tegyem oda talentumomat a pénzváltók asztalára, és ne ássam el”, de az is hozzájárult az elhatározáshoz, hogy sok versemet hallottam szavalni igen eltérő változatban. A „Korai eső” cím a kegyelemnek a gyermekekre és fiatalokra való kiáradását hangsúlyozza, amit, és ahogyan én azt a valóságban átélhettem. A legtöbb vers teológiai tanulmányaim előtt született, egyszerű hangvételű, de reménységgel teljes. 
A készülő könyvet Szilágyi Borbála lektorálta. Áldozatos munkájáért Urunk áldását kérem életére és kedves családjára. 
Imádkozom azért, hogy ahová eljutnak a versek, szolgáljanak áldásul.

Erdőszentgyörgy, 2004. szeptember. 

Tőtős János