BLOGGER TEMPLATES AND TWITTER BACKGROUNDS

2009. május 28., csütörtök

BEVEZETÉS

A versírás parányi ajándéka harmadik vagy negyedik osztályos koromban mutatkozott meg egy versírási tehetségkutatás alkalmával. Megtérésem után Fazekas Berta (Kiss Lászlóné) tanítónő bátorított, hogy írjak verseket, mivel az iskolában a „tehetségesek” között emlegették nevemet.
Visszaemlékezve fiatal koromra, ami egybeesett a 60-as évek ébredési mozgalmával, és ami sokakkal együtt engem is magával ragadott, többször éreztem indíttatást, hogy írjak, - és írtam. Sok vers sajátságosan tükrözi az ifjúkori kívánságok elleni nemes harcot, amit és ahogyan azt a fiatalok abban a korban megéltek. Katonai szolgálatom időszaka is gyümölcsöző volt a versírás szempontjából. A tavasz, a nyár, az ősz, a tél és a különböző ünnepek is ihletet nyújtottak a versírásra, de születtek versek kérésre is gyermekek számára, menyegzői, avagy más alkalmakra. 
A személyes bizonyságtétel több mint egy versmondás, de gyülekezeteinkben a verselésnek is megmaradt a sajátos helye. 
Verseimet Bartha István lelkipásztor stilizálta, amikor még aktív lelkipásztorként szolgált Szatmárnémetiben, de mindeddig hanyagoltam egy kötet kiadását, arra gondolva, hogy gyülekezeteinkben bőséges a verskínálat. 
Többen is bátorítottak, hogy „tegyem oda talentumomat a pénzváltók asztalára, és ne ássam el”, de az is hozzájárult az elhatározáshoz, hogy sok versemet hallottam szavalni igen eltérő változatban. A „Korai eső” cím a kegyelemnek a gyermekekre és fiatalokra való kiáradását hangsúlyozza, amit, és ahogyan én azt a valóságban átélhettem. A legtöbb vers teológiai tanulmányaim előtt született, egyszerű hangvételű, de reménységgel teljes. 
A készülő könyvet Szilágyi Borbála lektorálta. Áldozatos munkájáért Urunk áldását kérem életére és kedves családjára. 
Imádkozom azért, hogy ahová eljutnak a versek, szolgáljanak áldásul.

Erdőszentgyörgy, 2004. szeptember. 

Tőtős János 

ELŐSZÓ

Megtiszteltetésnek tartom, hogy előszót írhatok a „Korai eső” verseskötethez.
Talán csodálkozva veszed kezedbe e kötetet, kedves olvasó… Ne csodálkozz! Tőtős János nemcsak lelkipásztor, hanem költő is. Az itt található versek által a költő Tőtős Jánost ismerheted meg. De olyan költőt, aki egy percig sem szűnt meg lelkipásztor maradni! A lelkipásztor-költő Tőtős János, megtartva a szabott mércét, ezzel folytatja azt a jó hagyományt, amelyet elődeink, eddigi lelkipásztor-költőink felállítottak.
A vallásos év különböző alkalmai szerint, az itt először megjelenő verseket használhatják gyermekek, ifjak, és már-nem-fiatalok egyaránt. Meg vagyok győződve, hogy lelki haszonnal fogják szavalni őket istentiszteleteinken, gyermek- és ifjúsági programjainkon. Tartalmas üzenet, élő mondanivaló található mindegyikben. 
Sok költő verséből – ahogyan Sík Sándor panaszolta hajdan – az emberek nem érzik ki a lényeget. Ezt talán azért van, mert az a bizonyos „lényeg” nagyon be van csomagolva, rejtve marad az át nem látható és át nem hallható szavak mögött. A fától nem látni az erdőt! Meglásd, Tőtős János versei nem ilyenek: ezek érthetőek. Egyszerűek és nagyszerűek, világosak és frappánsak, amelyek mindig fején találják a szöget. Nem kell tehát külön ajánlás hozzá. Ajánlja ez maga magát…
Áradjon át rajtuk Isten áldása valahányszor olvassák vagy szavalják őket!
Borzási István
a Romániai Magyar Baptista 
Gyülekezetek Szövetségének elnöke

KORAI ESŐ

Korai eső zúgása hallszik,
Öntözi az Úr az ifjúságot.
Kicsordult a könny az arcukra,
Adott az Úr Égi tisztaságot!

A Nagy Alkotót dicsérjük érte,
Hogy korai, áldott esőt adott.
Sok-sok göröngyös és durva szívet
Örök irgalmából megáztatott!

Szólít az Úr és hív fiatalon,
Korai esője hull le az égből,
Megmos hófehérre és megszentel,
Új életre hív a semmiségből!

Ma korai esődet köszönöm,
S hogy drága mag kezd kelni a szívemben.
Te vetetted égi nagy kertészem,
Add Uram, hogy százannyit teremjen!

MEGTALÁLTAM

Ján 1:45. „Megtaláltuk azt, akiről Mózes írt könyvében…Jézust.”

Megtaláltam Jézust az Ég és Föld Urát, 
Láttam szent homlokán a sok tövis nyomát,
Elmondotta nékem, mi a bűnöm ára,
S én elmentem vele fel a Golgotára.

Eljegyzett magának, pecsétjét nyomta rám, 
- Én is vele leszek majd a nagy vacsorán -,
Addig is formálja, faragja életem,
Tudom, ez nem érdem, ez csupán kegyelem. 

A szép fehér ruhát akkor adta nekem,
Azt mondta: sírni fog, hogyha beszennyezem.
Mondta, hogy megtanít az útjain járni, 
És hogy minden-minden javamra fog válni.

Megtaláltam Benne az életem célját,
Megtaláltam Benne lelkem Megváltóját.
Megkért, hogy hirdessem mindenkinek bátran,
Hogy szent sebeiben mindent megtaláltam. 

MEGGYŐZŐDÉS

Győződj meg, hogy az Úr végtelenül szeret,
S odafent jobbjánál készít neked helyet,
Hogyha a szívedből a bűnt kirekeszted,
S azután hordozod hűen a kereszted.

Győződj meg, hogy boldog másképp soh’se leszel,
Csak ha a Golgotán minden bűnt leteszel. 
Így Isten Lelke lesz örök, hű vezéred.
Vigyázz, meg ne csaljon a meggyőződésed!

HA SZABAD VAGYOK

„Azért, ha a Fiú megszabadít titeket, 
valósággal szabadok lesztek”. Ján 8:36.


Hogyha szabad vagyok, boldogság az élet,
- örömmel ad hálát a megváltott lélek -,
Tombolhat a Sátán pusztító, nagy hada,
Csendet teremt az Ég-, Föld- és tenger Ura.

A sok szennyes hullám nem vesz erőt rajtam,
Könnyelmű beszédre nem nyithatom ajkam.
A zarándok utam nagy örömmel járom
…és az imaházban nem fog el az álom. 

Hogyha szabad vagyok, kezem mindig tiszta,
Óemberi szokást nem engedek vissza,
És a lábaimmal rossz helyre nem lépek,
S szemeimmel mindig csak az Úrra nézek.

Hogyha szabad vagyok Jézusé a pénzem,
…és minden csillag rám mosolyog az égen -,
Nemet mondhatok a világ hívásának,
És igent a Lélek szent indításának.

Jöjjetek, tündököl szabadságunk ára,
Jöjjetek, jöjjetek, fel a Golgotára.
Hogyha bűnbánattal minden bűnt letesztek, 
Isten Fia által szabadok lehettek.

NE CSÜGGEDJ EL

Ne csüggedj el, ha feletted komor felhők járnak,
Azok előhírnökei a gazdag áldásnak.

Ne csüggedj el, hogyha néha nem te vagy a győztes,
Ha a harcban sebet kaptál, mondd el Megmentődnek!

Ne csüggedj el soha-soha, hogyha meg vagy váltva,
Krisztus keze állandóan feléd ki van tárva. 

ISTEN VÉDELMÉBEN (A Sátán tervei)

A gonosz Sátánnak mindig az a terve,
Hogy a Krisztus népét valahogy megejtse.
Engem is ostromolt számos kísértéssel,
De le lett győzve Isten Szentlelkével.

Feltör a szívemből Ég felé a hála,
Mert bennem van Isten szent béke-országa.
Bár az ellenségem folyton ostromolja,
De egy hatalmas kéz mindezt letiporja.

Áldott legyen Uram hatalmas szent neved
Az erő, mely megvéd, keresztedről ered.
Mily öröm, hogy látom átszegzett kezeid,
Ezek mind áthúzzák a Sátán terveit. 

CSAK GYERTYAFÉNY VAGYOK

Csak gyertyafény vagyok,
Jézus gyújtott lángra,
Vele világítok 
Sötét éjszakába.

Csak gyertyafény vagyok,
De Jézus keze tart.
Bár alig-alig pislogok,
Mégis jutalmat ad.

Csak gyertyafény vagyok,
Mely percről-percre fogy.
Azért világítok
Míg csak szívem dobog. 

Csak gyertyafény vagyok,
Sötét az éjszaka,
De e kis fény úgy ragyog,
Ha egy bűnös jön haza. 

KIT KŰLDJEK EL ÉN?

„Kit küldjek el és ki megyen el nékünk? Én pedig mondék: 
Imhol vagyok én, küldj el engemet!” (Ézs 6:8)


A nagy, szent látomást mintha ma is látnám
Újra hangzik az Úr szava az oltárnál:
Ki megyen el nékünk, ki az, aki látja,
Hogy milyen nagy lett népemnek romlása?

Kit küldjek el én, és kit éget a bánat?
Kinek van oly szíve, mint Ézsaiásnak?
Ki megyen el nékünk a törésre állni,
Béke zsilipjeit felnyitni, kitárni?

Munkába állítni a tétlenkedőket,
Útbaigazítni mind a vétkezőket,
Lelki munkát adni a szép ifjúságnak,
Üzenetet vinni koldusnak, királynak.

Kit küldjek el én, - üt az utolsó óra,
Édeni gondolat hogy váljon valóra?
Intenek koronák, s elkészített helyek, 
S erről mit sem tudnak az elveszett lelkek!

Szenvedőket várja gileádi balzsam,
Tékozlókat élet az Atyai házban
Az eltévedteket a Hű Pásztor várja
Puszták virányait értük sírva járja.

Krisztus szeretetét már szívem is érzi…
Úgy várná e napon, hogy válaszolj Néki,
Hogy hordozzad szavát e széles föld terén, 
Isten újból kérdi: kit küldjek el én?

AKKOR IS FELÉD

Ha ostromol a vész, körülvesz a Sátán,
Nincs segély a lelkivilág láthatárán,
Hogyha minden sötét, ha csak felhőt látok,
Hívő szívvel akkor is feléd kiálltok.

Ha kín-pohárt iszok, és a porban fekszem,
Ha bűnbánó könnyek rengnek a szememben,
Ha minden baráttól elhagyatva állok, 
Hívő szívvel akkor is feléd kiálltok. 

Ha ezernyi ajak átkot kiállt reám,
És köd fedi arcod ott fenn a Golgotán,
S a csüggedés jönne, akkor is rád várok, 
Hívő szívvel akkor is feléd kiálltok.

Ha sebez a világ, s szívem fájón vérzik
És ha fájdalmaim senki át nem érzi,
Megyek Golgotára, s Te Elődbe állok,
Hívő szívvel akkor is feléd kiálltok. 

Te meghallgatsz Jézus, ezért neved áldom,
Gyermeked előtt bármi veszély álljon.
Ínségben, napfényben mindig az boldogít, 
Ki segítségül hív, mindaz megtartatik. 

ÍGÉRETEK

Képtelen lennék felsorolni
Istennek drága ígéreteit.

Valaki a Lélek által olvasta át a Bibliát,
S több mint harminchatezer ígéretet talált.

Bűnterhed, ha érzed, siess a kereszthez,
Ragadd meg hittel és mind a tied lesz. 

IMÁDSÁG (Hálaadó Zsoltár)

Hálát mond a szívünk Mennyei Jó Atyánk
Csodás művedért, mely történt a Golgotán.
Dicső neved áldjuk a vér erejéért
A bűnbocsánatért és az üdvösségért.

Légy örökre áldott, hogy van szabad élet,
S meggyógyít hatalmad minden betegséget.
Áldott vagy Úr Jézus, mi szeretünk téged,
Mert kiengesztelést szerzett drága véred.

És megtisztítottál, megmostál fehérre,
Szívünk mélyén ott él Szentlelked pecsétje. 
Hála, hála néked! - megváltottak áldnak,
Örömujjongásban Hozsannát kiáltnak. 

Kezeinket fogod, s mi menny felé megyünk,
Titkaidban egyre elmerül a lelkünk.
Igéd által hitünk lát mennyei képet,
Melyet földi ember még ki sem beszélhet,
Rajtad áldott Jézus, vérrel hintett ruhát,
Amellyel fenntartod jegyeseid jogát.

Mutatják ihletett szent Igei lapok
Az Életnek könyvét, mint kezedben tartod,
Hálahódolattal imád a mi lelkünk,
Hogy ez Égi könyvbe felírtad a nevünk. 

Imádunk Megváltónk, amíg Hozzád érünk,
Hirdetjük minden nap, amit tettél értünk.
Szent ígéreteid a szívünkben élnek, 
Megváltottaid mind imádnak, dicsérnek. 

A KESKENY ÚTON

Ez úton kell haladnod, hogyha meg vagy váltva
Rajta Krisztus vezet fel a Mennyországba.
Naponként, folyton, ahogy tovább haladsz
Világ vonzásától mindjobban elszakadsz.

Kereszted viselve biztos haladásod,
Mert hitszemeiddel a célt folyton látod.
Ha mindig nagy érték megváltásod ára,
Úgy léphetsz szüntelen Mestered nyomába

Ezen keskeny úton kevés vándortárssal
haladsz, - de várnak a megjutalmazással!
Csodás égi titkok tárulnak eléd,
Újító kegyelme minden nap elég. 

A tövises, keskeny és egyenes úton, 
Szíved hű legyen, vissza ne forduljon. 
Jeruzsálem felé haladj kitartással,
Megváltód vár ott rád Életkoronával

SIESS!

Siess, mert csak ez az óra a tied
Hamar gondold, hogy kié legyen szíved
A Mester mondja, most siess!

Ha magad megtagadtad s Őt követed,
Engedelmes szívvel mentsed a lelkeket.
A Mester mondja, most siess!

Siess, mert csak ez az óra a tied
Fáradságodért az Ég Ura fizet 
A Mester mondja, most siess!

„ÖRÜLJETEK AZ ÚRBAN MINDENKOR!” (Fil 4:4)

Akkor is örüljek, ha csak próbát látok,
Ha ellenem törnek a sok támadások?
- Igen, örülnöm kell, ha rostál a Sátán,
Mert van Hű szószólóm, ki értem közbenjár.

Örüljek akkor is, ha nincs ki megértsen,
Ha csalódni kell barátban, testvérben?
- Igen, örülnöm kell, mert Ő testvér s barát,
Jézusban találtam anyát s édesatyát.

Örüljek akkor is, ha mellőznek engem,
Ha nem szeretnek, s a megvetést érzem?
- Igen, örülnöm kell, mert Jézus élete 
is szenvedéssel, s megvetéssel volt tele.

Örüljek akkor is, ha a napot nézem, 
Mely letűnőben van a kegyelmi égen?
- Igen, örülnöm kell, mert közelg a reggel,
Mikor színről-színre beszélek Istennel. 

Hogyha Jézus vére már megfehérített,
Akkor Ő adja is e drága örömet.
Olyan kincs ez, melyet senki el nem vehet.
Isten szava mondja: „mindig örüljetek”! 

SZERETSZ-E MÉG ENGEM?

Hogyha megvizsgálom a magam életét,
Ha lelkiismeretem halk beszédét
hallgatom, ítélet zúdul rám s a lelkem
kérdezi: Ó Jézus szeretsz-e még engem¬? 

A halálba mentél értem, úgy szerettél,
S én nem maradtam meg hűen a keresztnél.
Szívem suttogása Hozzád szól most csendben, 
Bűnösök barátja, szeretsz-e még engem?

Fellángoló szívvel sokszor rád találtam,
S meghatódtam, mikor véres arcod láttam,
De a kívánságok tengerébe estem,
Bűnösök barátja, szeretsz-e még engem?

Te fogod fel Jézus a szegények ügyét,
Jól látod bennem is ez égető kérdést.
Öleld át életem átszegzett kezeddel,
Bilincseld le szívem, nagy szereteteddel

A NAP MEGY LEFELÉ

Felhős égbolt alatt megremegve állok,
Mert szívembe rezdül mindaz, amit látok.
Halványködben tűnik sugár szemem elé,
S int a messzi távol: a nap megy lefelé!

Hűvös esti szellő járja át a földet,
Itt van az ideje az Eljövendőnek!
Romba dőlni készül ez a föld és az Ég,
Jeleik ezt mondják: a nap megy lefelé!

Szeretik magukat, s árulókká válnak
az emberek. Nagy jele ez az esthomálynak! 
Rég feljött a reggel, volt kegyelem elég,
Isten szava int most: a nap megy lefelé!

Már kezd alkonyulni, de még nincs éjszaka
Még mindig tündököl a napnak sugara 
Ember, a jelekben az Isten szíve kér,
Ma békülj meg Vele, - a nap megy lefelé!

VAN ERŐ

Van oly erő, melyhez hasonlót nem láttam
Sehol sem e földön, amerre csak jártam!
Láttam erős embert, erős állatokat,
Hatalmas gépeket, fegyvert, harckocsikat,
Láttam vonzóerőt kultúrált világban,
S forró szeretetet ifjú jegyespárban,

De oly vonzóerő nincs földön, se égen,
Amilyen van az Úr Jézus keresztjében -
Ez a vonzóerő mennyei szent érték,
A föld kincseivel sokan összemérték.

De mindig nagyobb volt, és nagyobb is marad,
Mindennap növekszik, de soha nem apad.
Van erő, halld ember, - hol szabadság árad, 
Össze tudja törni rablánc-bűnigádat!

MILY CSODÁS VAGY NEKEM!

Uram, mivel voltam különb, mint más,
Amikor még bántásodra éltem,
Hogy kitárult előttem karod,
Mikor tékozlóként hazatértem?!

Uram, mivel vagyok különb, mint más,
Hogy engemet annyiszor felemelsz,
Míg sokan feladják a szép harcot,
Gyengeségeimből addig kinevelsz!

Uram fogadd, mit néked adhatok:
Szívem, testem és földi életem,
Rendelkezz velem, küldj, hova akarsz, 
Váljon valóra bennem életed! 

ÉN AZT GONDOLTAM…

Én azt gondoltam, hogy már tiszta vagyok,
Ég bennem a hűség a Megváltó iránt,
Hogy fehér ruhám van, és az dicsőn ragyog,
Hogy a bűn felett már Jézus bennem Király.

Én azt gondoltam, hogy alázatos vagyok
Szelídlelkűségem nekem a legtöbb van,
Szavaim mind-mind alázatos hangok
És így élek lelki életet az Úrban. 

Én azt gondoltam, hogy mindenkit szeretek,
Sokat imádkozok, Bibliát olvasok,
Rosszat nem mondanak reám az emberek,
Tehát mindenképpen én nagyon jó vagyok.

Igen, így gondoltam, de csak gondolat volt, 
Addig, míg az Ég Urával nem találkoztam,
Megmondta, hogy bennem a tettetés honolt
S én sírva, zokogva karját megragadtam.

Boldog lettem Benne, és már nincs jóságom,
Csupán az Úr Jézus egyetlen értékem.
Hadd kérdezzem testvér, neked van jóságod,
Vagy el van temetve a Krisztus vérében?