„Kit küldjek el és ki megyen el nékünk? Én pedig mondék:
Imhol vagyok én, küldj el engemet!” (Ézs 6:8)
A nagy, szent látomást mintha ma is látnám
Újra hangzik az Úr szava az oltárnál:
Ki megyen el nékünk, ki az, aki látja,
Hogy milyen nagy lett népemnek romlása?
Kit küldjek el én, és kit éget a bánat?
Kinek van oly szíve, mint Ézsaiásnak?
Ki megyen el nékünk a törésre állni,
Béke zsilipjeit felnyitni, kitárni?
Munkába állítni a tétlenkedőket,
Útbaigazítni mind a vétkezőket,
Lelki munkát adni a szép ifjúságnak,
Üzenetet vinni koldusnak, királynak.
Kit küldjek el én, - üt az utolsó óra,
Édeni gondolat hogy váljon valóra?
Intenek koronák, s elkészített helyek,
S erről mit sem tudnak az elveszett lelkek!
Szenvedőket várja gileádi balzsam,
Tékozlókat élet az Atyai házban
Az eltévedteket a Hű Pásztor várja
Puszták virányait értük sírva járja.
Krisztus szeretetét már szívem is érzi…
Úgy várná e napon, hogy válaszolj Néki,
Hogy hordozzad szavát e széles föld terén,
Isten újból kérdi: kit küldjek el én?
2009. május 28., csütörtök
KIT KŰLDJEK EL ÉN?
Bejegyezte: Tőtős János dátum: 5/28/2009
Címkék: KIT KŰLDJEK EL ÉN?
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése