BLOGGER TEMPLATES AND TWITTER BACKGROUNDS

2009. március 5., csütörtök

HÁLAADÁS NAPJÁN

Szeretném, ha a menny ma a földig érne,
S hozzátok az Isten szent ajka beszélne.
Az egek-egein úgy tör át a hála,
Ha a bűneid már meg vannak bocsájtva!

Mikor kezdődik el az igazi hála?
Áldozatod Isten oly régóta várja!

Angyalok susogják és az égi mérleg:
„Kedves áldozat a töredelmes lélek”.
S ha ilyen áldozat lesz egy drága szívben:
Hálaünnepünkre rátekint az Isten!

ENGEDD MEG ISTENEM!

Engedd meg Istenem, hogy e szent ünnepen
Parányi hálámat én is kiönthessem!
Golgotán át nézzed a szívem oltárát,
S érdemében fogadd a hála zsoltárát!

Köszönöm, hogy azon a sötét éjszakán
Siettél énhozzám drága Égi Atyám,
Mikor rablók durva kezeibe estem,
Az útszélén kifosztva, összeverten.

Míg sebeim kötözted a szürke fényben,
Én töviskoronás szent arcodat néztem…
Hálás vagyok, mégis fáj sok mulasztásom,
Úgy fáj eltékozolt, drága ifjúságom…

De most neked adom rövidke életem,
Mindenkor azt tegyél, mit akarsz énvelem!
Zengem hálaimám, míg Hozzád érkezem,
Míg elvégez bennem mindent a kegyelem!

Lábaidhoz teszem le fényes koronám
És arcra borulva a nemes harc után
Ott, ahol a csodás kristály folyam ered:
Örökkön-örökké imádom nagy neved!

(B. J. számára,, hálaadásra)

KÖSZÖNÖM

Köszönöm a felhőt
Az esőcseppeket,
A tündöklő, fehérke pelyheket,
A pusztító jeget, a villámokat,
A mennydörgéseket,
A nyári szellőt, a téli fagyot,
S ezerszer köszönöm a harmatot.

Köszönöm a Hajnalcsillagot,
A Göncölszekeret,
S a csillagokkal feldíszített eget.
A napnak fényét, a holdnak sugarát,
S ezerszer köszönöm
Betlehem csillagát!

Köszönöm a Földet,
Madárkák énekét,
Erdők tisztásain a fürge őzikét,
Kicsiny fűszálakat,
Óriási tölgyet,
Vizek forrásait,
Zöldpázsitos völgyet.
Halmokon-hegyeken milliónyi csodát,
S ezerszer köszönöm
A legszebb hegyet, a Golgotát!

ÉBEN HAÉZER

„Mindeddig megsegített minket az Úr”
[Újjászületési évfordulóra]

Megváltottál, irgalmad zengem,
Boldogság lakik a szívemben,
Áldalak, hogy enyém a béke
A te békéd Jézus, már [tíz] éve!

Azt, hogy élek Néked köszönöm,
S hogy tudhatom, hogy mi az öröm!
Azokért is száll igaz hála,
Kikkel először mentem Golgotára!

S hogy ezer harcban fogtad a kezem
Uram, nagyon hálás a szívem!
Lelkemben határkövet ások,
És Ében Haézert kiálltok!

Kegyedben fürdik szívem, arcom
Bár tudom, hogy tovább tart a harcom.
Míg olyan leszek, mint Mesterem,
S kezében ragyoghat életem!

Vezessen át nagy szereteted
E földi léten, s majd Te veled
Érjem el a határköveket,
Melyet a jövő homálya fed!

Megváltottál, irgalmad zengem,
Boldogság lakik a szívemben.
Áldalak, hogy enyém a béke,
A Te békéd Jézus, már [tíz] éve!

ÜNNEPELEK

[újjászületési évfordulóra]

A természet nagy templomában
Reám hajol a fenyőág,
Lenn a völgyben csermely folyik,
Szívemben béke s boldogság!

A felhők közül a napsugár
Édesen én reám ragyog,
S mennyei reménység itat át,
Hogy Krisztusé vagyok!

Ünnepelek, nagy nap ez nekem,
E napon ölelt át Isten.
Mert tékozlóként hazatértem,
Mint rab sok bűnbilincsben!

Ünnepi ruhába öltöztetett,
S égi pecsétet nyomott rám,
E pecsét itt lángol szívemben:
„Megváltottalak Golgotán”

[Tizedik] évfordulója ma,
Hogy a Jó Pásztor rám talált,
S legyőzte bennem örökre
A bűnt, a gonoszt s a halált!

Ó boldog nap, áldalak érte
Úr Jézus, drága Mesterem,
Köszönöm azt, hogy országodban
Örökké tart az ünnepem!

[Az első versszak arra a helyre vonatkozik, ahol a vers született: a katonai szolgálat idején, az Erdélyi Érchegységben.]

HAZAÉRVE

[A katonai szolgálat befejezése után.]

Nagyon hálás vagyok az Úr iránt,
Hogy újból köztetek lehetek.
Távoli mezőkről hazaérve,
Igaz szeretettel köszöntelek.

Rögös utamon velem járt az Úr
Óvott és táplált életkenyérrel,
Ha néha fáradtan földre estem,
Meggyógyított s felemelt kezével.

Szavára csendesültek a habok,
És megoltotta a tüzek lángját,
Menváram volt zordon viharokban,
Megmutatta nagy irgalmasságát.

Szívem oltárán hála tüze ég,
Mert Istenünk a szeretet Atyja,
Érettem hangzó imáitokat,
Kegyesen Ő mindig meghallgatta!

Adott erőt megmaradni Benne,
És legyőzni a csalóka világot.
Adott kegyelmet élni Ő érte,
S megvetni a gonosz világot.

Kegyelem az Úrnak minden útja,
S így minden a javunkra válik,
Ma is cseng szívemben Jézus szava,
Ez Égi hang: „Légy hű mindhalálig!”

[Az első versszak arra a helyre vonatkozik, ahol a vers született: a katonai szolgálat idején, az Erdélyi Érchegységben.]

LEVETETTEM…

[A katonai szolgálat befejezése után]

Levetettem a „császár” ruháját,
Mert ez a drága nap elérkezett.
Üde szívvel és üde lélekkel
Kezdem újból a szabad életet!

Csekély arra nyelvem és az ajkam,
Hogy hálát adjak néked Istenem,
Mert karodon hordtál és vezettél,
S megóvtad mindenben életem!

Könyörgök, hogy tovább is Te vezess,
Ne vedd le szemed a lépteimről,
Hogyha örök orcád nem jár velem
Akkor ne vígy ki ebből a helyből!

Az angyalok akaratod teszik,
S a Te neved zengi a madárka,
Irgalmadból ó állíts engem is
A hivatásom magaslatára!

Te veled boldog lesz az életem.
Hiszem, hogy kérésem nem veted meg,
S jóvoltodból, e földi életen,
Gyenge lábaim végig vezeted.

Levetettem a „császár” ruháját,
Mert ez a drága nap elérkezett,
Üde szívvel és üde lélekkel
Kezdem újból a szabad életet!

ŐSZI CSENDBEN

Falunk kis parkjában hervadnak a rózsák,
[Városunk parkjában hervadnak a rózsák,]
Mert meghívták az őszt a bércek s a rónák.
Apró rovarocskák mind elbújtak félve,
S nem színezi tájunk madárkák zenéje!

Őszi szellő, őszi szellő, énekeld el,
Hogy az Isten üzen a nagy természettel.
S a drága szót, Igét mely Atyánktól árad,
Szárnyaidon vidd a hívő ifjúságnak!

Mondd el, hogy az élet valóság, nem álom,
S gyümölcstelen, hervadt levelű fákon
Madárkák ajkáról nem zeng hálaének,
Felé a varjak is csak „károgva” néznek!

Őszi szellő kérlek, tavaszt hozz, ne telet,
Tisztaságunk fáján megkéstek a rügyek…
Hiába dicsekszünk a legdrágább névvel,
Gyümölcstelenül és elhervadt levéllel!

Hiába zengedez ajkunkon szép ének,
Ha ellenünk kiált mindennap az élet!
Míg a sok-sok áldás bennünk hálát fakaszt,
Égi Atyánk, kérünk, hozz új lélek-tavaszt!

VÁROD-E ŐT?

Várod-e Őt, aki nagyon szeret téged
Ki megszánt és elhagyta a mennyet érted?
Szelíd szeme előtt kedves volt személyed,
Mert ő akart lenni Megváltód s vezéred!

Várod-e Őt, ki teérted elvérzett?
Megbocsátó szívvel Ő feléd is nézett!
Számodra a Mennyből bocsánatot hozott
Mikor a kereszten érted imádkozott!

Várod-e Királyod, aki föltámadott,
Az Atya jobbjára el is ragadtatott?
Helyet készít neked esedezve érted
És az Atya előtt hűen megvall téged!

Várod-e Őt? Hidd el, méltó rá, hogy várjad,
Hogy a szíved-lelked előtte kitárjad!
Hogy megtérve borulj átszegzett kezére,
S szemrebbenés nélkül nézz jövetelére!

VALAKI ZÖRGET!

Valahányszor magadba szállsz, s meglátod életed,
A bűneid, ha vádolnak, Valaki zörgetett!
Valahányszor elcsendesedsz a Bibliád fölött,
A zörgető gondolkoztat sok bűneid fölött!

Valahányszor nem sikerül éles elméd terve,
Valaki szíved előtt áll, ezekkel zörgetve!
Valahányszor arra gondolsz, hogy csak lehelet vagy,
Tudd meg azt, hogy ilyenkor is Valaki kopogtat.

Kérdezd meg most magadtól, hogy hányszor zörgetett
Az átszegzett kezű Jézus, és csak zárt ajtóra lelt?
Most még egyszer eljött hozzád, lehet utoljára
Ha akarod, nyisd meg szíved még most a számára!

ADVENTI VÁGY

A Királyt várja bennem a remény,
Mert jönni fog, mint dicső Vőlegény.
Gyönge mécsesembe öntök új olajt
És átküzdöm az éjszakát, a vihart!

Várom a Királyt, vőlegényemet,
Vére árán vette meg az életemet.
Nem tudom, mi volt előtte drága,
Hogy érettem ment a halálba!

Örömmel várom Őt, Vele leszek,
Örök menyegzőben örvendezek!
Kezeimmel emelem a mécsest,
Várom a Királyt, Ő el nem késhet!

A BÍRÓ AZ AJTÓ ELŐTT ÁLL

Ő már jönne, de valami visszatartja,
A Mennyben egy hely még nincs elfoglalva,
Egyéb minden kész van és feszülten vár,
A Bíró is már az ajtó előtt áll!

Feszült az érzelem, valakire várnak,
Egy szegény bűnösre, ki terhekkel fárad,
Mihelyt megérkezik, már kattan is a zár-Barátom, gondold át, vajon nem érted vár?!

JÖJJ KARÁCSONY!

Jöjj Karácsony égi fénnyel
Örömüzenettel,
Advent szárnyán siess felénk
Áldott új élettel!

Jöjj Karácsony békességgel,
Kegyelem árjával,
Várunk szívünk hűségével,
Buzgó imájával!

Hirdess üdvöt, szabadulást
Kötözött lelkeknek,
Hirdess békét, boldogságot
A vérző népeknek!

Jöjj Karácsony, hozz szentséget
Kicsik-nagyok várunk,
Hozz megtérést, éjjel-nappal
Ez az imádságunk!

KARÁCSONYVÁRÁS

Már rég lehullottak a falevelek
És elnémultak a madárénekek.
Jön a karácsony hófehér szentséggel,
Jön advent szárnyán örök üdvösséggel!

Jön a karácsony Égi üzenettel,
Jön felénk az Isten nagy szeretettel,
Hogy új életet öntsön a szívünkbe,
S nem emlékezik többé bűneinkre!

Jön a Karácsony tiszta és szent szóval:
„Ember törődj a nagy Megváltóval”!
Legyen igaz hűség az advented fénye:
És így a tied lesz Karácsony értéke!

„AKI ELJÖVENDŐ, ELJŐ, ÉS NEM KÉSIK”

Az emberek valamire várnak,
Mindig szebbet és jobbat kívánnak.
Dolgoznak sokat és nyugtalankodnak
S nem tudják, hogy mit hoz a holnap.

Bennük a múlandóság törvénye
Lepelt húz az igazság fényére.
Krisztus népe ébredj, jön Mestered!
Hogyan várod Királyod, Istened?

Nem szegényen, nem keresztre menni,
De jön örök ítéletet tenni.
Az Arkangyal erős szózatával
És Mennyei harsona szavával!

„Aki eljövendő eljő, és nem késik.”
E szavakat mily kevesen értik!
Önts lámpásodba testvér új olajt
És küzd át az éjszakát, a vihart!

S majd felemelt fővel fogadhatod
Vőlegényed, s jutalmad megkapod!
Várjad Őt, még ha a szíved is vérzik,
„Az eljövendő eljő, és nem késik!”

AZ ÚR JÉZUST VÁROM!

Adventi házamnak
Ajtaját kitárom,
A drága Messiást,
Az Úr Jézust várom!

Sok rosszaságomat
Mind-mind félre teszem,
Hogy legyen Betlehem
Az én kicsi szívem!

„KIÁLTÓNAK SZAVA A PUSZTÁBAN”

„Készítsétek meg az Úrnak útját,
Egyengessétek az Ő ösvényét!”
Tárjátok ki a szívetek kapuját,
Halljátok a kiáltó beszédét!

Legyen szabad az út a szívedhez,
A régi életet tegyed félre,
Ne tapadjon bűn a kezeidhez,
Tekints az Isten szeretetére!

Még ma is hangzik a kiáltó szava:
„Készítsétek meg az Úrnak útját”!
Mert megbocsát, mert szeret az Atya,
Elfedezi bűneitek múltját!

Készíts hát utat Urad számára
Őszinte, tiszta bűnbánó szívvel!
És örökké nézhetsz szelíd arcára…
Ő jön feléd átszegzett kezekkel!

JÖVEL, URAM JÉZUS!

Vár néped, hófehér ruhában,
Munkálkodva, ébren, imában.
Mint menyasszonyod felékesítve
S lobogó mécs a kezeinkbe!

„Jövel, Uram Jézus” mi várunk,
Jöjj vezérünk, dicső Királyunk!
Váltsd be örök, nagy ígéreted,
Hadd ünnepeljünk, Urunk Veled!

Várunk, hogy eljöjj a felhőkkel,
S hogy tieidet ragadd el!
Ez az imádságunk és álmunk:
„Jövel, Uram Jézus” – mi várunk!

AJÁNDÉKOZÁS HÓNAPJA

Csodálatos, hogy a világ e hónapot
Ajándékozás hónapjának nevezi.
És ezt hirdetik is számos jelmondatok
Ahogy csodálják a nézők szemei.

Ajándékozás hónapja, elismerlek,
Titokban bár neved Istenemtől ered,
Nagy ajándékot Ő adott az embernek
És ebben a hónapban ünnepeljük meg!

Áldjuk kimondhatatlan ajándékáért,
Hogy a Menny legdrágább kincsét nekünk adta
Örökké hódolunk egyszülött Fiáért,
Aki bűneinket mind megbocsátotta!

Ajándékozás áldott fehér hónapja,
Milyen fenséges, bájoló nevet kaptál
Decemberi hűvös szellő azt suttogja:
„Nincs drágább az Isten ajándékánál!”

TÉGED VÁRUNK!

Lelki tavasz, lelki tavasz
Imádkozva várunk!
Úr Jézus, ha nem jössz hozzánk
Meghal ifjúságunk!

Szent virágszál, szent virágszál
Isai törzséből,
Jöjj és szabadítsd meg néped,
Annak bűneiből!

BOLDOG ADVENT

Azt mondta, hamar jön,
És azóta várom,
(Most a Székelyföldi
hegyvidéki tájon.)
Biztos, hogy jönni fog!
Jönni fog este,
Bíborban úszik
Csendes naplemente.

Áldásdús ősz után
Csupa fehér minden.
Várom, érkezni fog
Hű Uram, az Isten!

Leng a zöld fenyő
Zordon hideg télben,
Biztosan jönni fog
a sötét éjfélben.
Vagy épp kakasszókor,
Virradatkor, reggel…
Várom bizalommal,
Buzgó szeretettel!

A Bárány vérében
Hótisztára mosva,
Lelkeket mentve
Várom szorgoskodva!
Angyalok készítik
Ünnepi ruhámat,
És sorban csodálják
Fényes koronámat!

Advent, boldog advent
Ez adatott nékem…
Haza várnak engem
Örök dicsőségben!

RAGYOGJA BE!

Ragyogja be házatok, szívetek
Karácsony hófehér fénye,
Mindenkinek az örök Messiás
Legyen legdrágább vendége.

KARÁCSONY VAN

Úgy örül a lelkem, hogy karácsony van
És ünnepelhetek szívből, boldogan.
Angyalok ajkáról zeng az üzenet
Jézus a nagy Király – néktek született!

ÖRÖMÜZENETET HOZTAM

Örömüzenetet hoztam ma néktek,
Ha elfogadjátok örökké éltek.
Leszállott a földre a Menny Királya,
Ahhoz tér be, aki a szívét kitárja!

JÖJJETEK, IMÁDJUK!

Kicsiny jászol lett a bölcső,
Ahol Jézus született.
A Mennyország nagy Királya
Értünk ilyen szegény lett.

Ember azt fel nem foghatja,
Amit Isten velünk tett,
Jöjjetek imádjuk Őt, mert
Minket nagyon szeretett!

JÉZUS MEGSZÜLETETT

Karácsony, karácsony,
Szívből köszöntelek,
Tudja meg mindenki,
Jézus megszületett!

SZÍVEM LETT A JÁSZOL

Karácsony ünnepén olyan boldog vagyok,
Reám is Betlehem szent csillaga ragyog!

Hálaimát zengek, szívem lett a jászol,
Drága Jézus, a bűnt tartsad tőlem távol!

Növekedjél naggyá gyermeki szívemben,
Legyél Úr és Király az én életemben!

MINTHA MA IS ZENGNE

Az Angyalok dicséneke, mintha ma is zengne,
Milyen kár, hogy Heródesnek ma is rossz a kedve.
De a bölcsek úgy örülnek Isten Szent Fiának,
Térdre hullva adnak helyet szívben az imának.

A Pásztorok körülállják Betlehem kis jászlát,
Lelkük örök üdvösségét Jézusban találják.
Ha Karácsony szent ünnepén Jézusnak áldozol,
Kérdezem, vajon melyik csoportba tartozol?

KARÁCSONYI FÉNYBEN

Karácsonyi fényben, égi tisztaságban
Eljött hozzánk Isten egyszülött Fiában.

Karácsonyi fényben, égi tisztaságban
Szent dicséret zendül angyalok karában.

Viruljon minden szív az Úr templomában
Karácsonyi fényben, égi tisztaságban.

KARÁCSONYI ÜZENETHORDOZÁS

Angyalok énekét továbbítjuk, kérve:
A Messiás előtt boruljatok térdre!
Tegyetek ti is tisztességet Néki,
Drága kincsek helyett szíveteket kéri.

Jöjjetek, jöjjetek, sorainkba állva,
Szeretettel hívunk s várunk Imaházba!

[Köszöntő a Szent éjszakai énekléshez.]

A SZENT ÉJSZAKÁN

Bocsássátok meg, hogy e szent éjszakán
Zavarjuk csendes álmotok,
De Égi zenétől cseng ez a szép táj
És hírt hoztak a Pásztorok:

A megszületett drága nagy Üdvkirály
Már Betlehemből is kiszorult,
Az alázatos, kicsiny kis istálló
Már kihűlt, fala elborult.

Angyalénekes karácsony éjszakán
Az Úrnak helyet keresünk!
Nagyon megáld, ha helyet adtok Néki
Megbocsátó, hű Istenünk!

[Köszöntő a Szent éjszakai énekléshez.]

VAN-E HELY SZÁMÁRA?

A bűn által végképp elgyötörve,
Sátán keze halálra sebezte,
És bocsátott reá mélységes szendert,
Megcsalta, bűnbe vitte az embert.

Karácsony éjszakán földre szállt az Isten,
Hogy el ne vesszünk a sok bűn-bilincsben.
A te életed volt előtte drága…
A szívedben van-e hely számára?

KARÁCSONYI ÉNEK

Szabadító jött ma e bűnös világra,
Az angyalok kara hangosan kiáltja!
Halld meg bűnnek rabja e csodás dallamot:
Számodra is hozott Jézus szabadságot!

Nem kell most már többé bűneidben élned,
Isten haragjától nem kell többé félned-
Lehetsz tiszta, szabad az óemberedtől,
Íme, Ő ezt tette érted, szeretetből!

Jól látta a mennyből szegény, bűnös lelked,
Éretted hagyta ott országát a Mennyet,
És emberi formát öltött fel magára,
Hogy bűneid terhe lehulljon szavára.

Ha helyet adsz Néki szívedben ó lélek,
Kibékülsz Istennel és lesz üdvösséged,
Repülhetsz Menny felé, semmi meg nem gátol,
Ha a szíved ma lesz betlehemi jászol!

A BÉKE FEJEDELME

Ünnep van. Karácsony áldott ünnepe,
Szívünk örömmel s hálával van tele.
Hallgassanak ma a gyilkos fegyverek
A Béke Fejedelme megszületett!

Ünnep van. Dicséretünk magasba száll,
Hogy reánk az élet, a kegyelem vár.
Nagyobbat értünk Isten nem tehetett,
A Béke Fejedelme megszületett!

A szívedben is Ő teremthet békét,
Ő végzi el Isten kiengesztelését,
Ő lesz a célja földi életednek,
Hogyha e napon megszülethet benned!

KARÁCSONYI HÁLA

Hála forr most bennem, irántad Istenem,
Mert elküldted értem egyetlen Egyedet,
Érdemtelen szívvel szerelmed csodálom,
Mert a szívemben is volt egyszer karácsony!

Megszülettél bennem Béke Fejedelme,
Mennyországot hoztál földi életembe.
Nem vagyok én méltó, de tied a hála,
Hogy bűnhődő lelkem kegyelmed megszánta.

Áldom neved, mert Te szereted az embert,
Sokat tettél értünk csodás kegyelmeddel.
Rátekintettél a földnek porára
És fölemelted az üdv magas fokára!

Dicsér szívünk Téged, Kegyelem Istene,
Mert haragvó arcod ki van engesztelve,
Köszönjük Úr Jézus, hogy szegénnyé lettél,
S a bűn rabjaiért, értünk földre jöttél!

CSODÁLOM ISTEN SZERETETÉT

Csodálom Isten nagy szeretetét
Azt, amit tett értünk, emberekért,
Megtévesztett teremtményeiért.

Elküldte hozzánk egyetlen Fiát,
Hogy levegye rólunk a bűnigát,
Hogy megtörje a rabság láncát!

Elküldte Fiát, hogy mi is éljünk,
Hogy hordozza bűnünk, betegségünk,
S hogy a kereszten meghaljon értünk.

Elküldte, hogy mindent megbocsásson,
Sebeinkből megmosson, megáldjon,
S az üdvnek ruháival felruházzon!

Fogadd el Karácsony üzenetét,
Fogadd el Isten szeretetét,
Ne feledd el, mindez érted történt!

AZ ELSŐ KARÁCSONY

Ez nagyon régen volt, már kétezer éve,
Amikor nagy csend lett ott a magas égbe.
Valaki nagy munkát vállalt miérettünk,
Hogy a sötét éjben, bűnben el ne vesszünk!

Angyalénekes volt az első karácsony,
Emlékét ülik ma az egész világon.
Csodálatra méltó ez az örömünnep,
Üdvösséget hozott elveszett lelkünknek!

Ámde nem sokat ér, ha csak külső minden,
Ha nem foglal helyet a szívben az Isten,
Ha csak emlék marad ez az emberekben,
És nincsen karácsony ott benn a szívekben!

Szelíd hangon bár, de mégis azt kiáltom:
Ember, életedben mikor volt karácsony?
Ne mondd, hogy karácsony gyönyörű, nagy ünnep,
Hogyha Jézus még nem született meg benned!

Ma is helyet keres, hogy megszülethessen,
Hogy minden szívet boldoggá tehessen!
Ébredj fel, engedd be, szűnik minden álom,
Csak így lesz meg benned az első Karácsony!

ÚJÉV, JÉZUSSAL

Csak úgy lehet boldog újév
Akárki részére,
Ha egyszer már az Úr Jézus
Bement a szívébe!

Mert ahova Jézus bemegy,
Újjá lesz az élet.
Én mindenkinek kívánok
Egy ilyen újévet!

KARÁCSONYI ÜZENET

Angyalének hangja csendült az éjben
Már régen Júdea Betlehemében.
A Szabadítóról zengett az ének,
Hogy a földre szállt az igazi Élet!

Kétezer év múltán is zeng az ének
És üdvösséget hirdet minden népnek,
Hogy a bűnigából a szívünk feloldja,
Szeretetét Isten reánk pazarolja!

Csend lett a Mennyben, mikor Isten kérdte:
Ki megy el az ember megmentésére?
És vállalkozott szenvedni a Bárány,
Hogy megváltson minket élete árán.

Övéi közé jött s nem fogadták be Őt,
Az Irgalmasságot, a nagy Megmentőt.
Akik befogadták az Övéi lettek,
S bírják kútfejét a nagy szeretetnek.

Teéretted is elhagyta a Mennyet,
Hogy levegyen rólad minden bűnbilincset.

Reád is a Mennynek szabadsága ragyog,
Ha a Messiást szívedbe fogadod!

KÖSZÖNTELEK KEDVES ÚJÉV!

Újesztendő, kedves újesztendő,
Úgy örülök neked,
Lényem legmélyéből,
Szívből köszöntelek!

Hozzál egyetértést, hozzál szeretetet
Öleld át Úr Jézus e gyülekezetet,
Kicsiknek-nagyoknak
Hozzál új életet!

KARÁCSONYI CSENDBEN

A szívemben csend van, rólad elmélkedem,
Bensőmet áthatja az Égi kegyelem.
Karácsony, Betlehem, Isten szent Fia
Mind a miénk, mondja a Biblia!

Szívem oltártüze rakva kérdőjellel:
Miért szeret Isten ily nagy szeretettel?
Mért lett Ő a válasz a mélységes csendre,
Mikor Isten kérdett valamit a Mennybe?

Miért hagyta ott a Menny hódolatát?
Miért tette le a fényes koronát?
Miért indult el megkeresni minket?
Mért vette magára összes bűneinket?

Minden kérdésre szíve a felelet.
Téged és engem nagyon szeretett!
Ő ma is vár reád karácsonyi csendben,
Hogy megszülethessen a te életedben!

NYÍLJATOK KI, HÓVIRÁGOK!

Nyíljatok ki, hóvirágok, űzzétek el a telet,
Hirdessétek, hogy a tavasz elolvasztja a jeget!
S kipattannak nemsokára alvó fákon a rügyek!

Nyíljatok ki hóvirágok, csengjen gyermekének,
Drága tavasz, kedves tavasz, várjuk érkezésed!

Hulljatok bűnbánat könnyek, űzzétek el a telet,
Minden szívről, minden arcról olvasszátok a jeget,
Hadd dicsérje a Jó Istent ez a Gyülekezet!

JÉGVIRÁGOS CSILLOGÓ TÉLI ABLAKOK

Jégvirágos, csillogó, téli ablakok
Nagyon szépek vagytok.
Ámulva csodálom mintáitokat,
Mintha Greiner* festette volna
A tündöklő jégvirágokat.
A hidegnek ügyes keze volt,
Mert egy éjszaka sok-sok ablakot
Telerajzolt!

Jégvirágos csillogó téli ablakok
Nagyon szépek vagytok.
De kár, hogy befagyott a zárotok
S még ki sem nyithatom, csak várok
Míg könnyes tavasz meleg sugárt
Lehel rátok!

A bűn rajzol csillogó jégvirágokat
Szívünk ablakára,
Befagyott, alkalmatlan a megnyitásra!
Reménytelen, rideg az élet,
Benne megvakul, megfagy a lélek!

Seregeknek Ura,
Ma már a könnyes szemek kérnek,
Hogy tavasz legyen, szűnjenek a fagyok
Úr Jézus, várnak
Jégvirágos, csillogó téli ablakok!

[* D. Greiner keresztyén festőművész.]

KI JÁRT ITT?

Ki rakta tele kristálygyöngyökkel
a hómezőt?
Ki öltöztette fehér ruhába
A zöld fenyőt?

Ki díszíti fel jégvirágokkal
Az ablakot?
Ki tündökölteti reánk szüntelen
A szép napot?

Ki hozza el újból
A ragyogó tavaszt?
Ki az, aki az alvó fákon újból
Rügyet fakaszt?

A mi Édesatyánk, ki áldását
Bőven osztja,
A nagy természetet bölcsességgel
Kormányozza.

A hópehely, a napsugár súgja
Hogy Ő szeret
A Golgotán megmos hófehérre
És a Mennybe vezet!

ESZTENDŐ VÉGÉN

Elmúlt egy év ismét s határkőnél állunk,
Amikor egy kissé önmagunkba szállunk,
És a Szentléleknek szelíd és halk hangja
Emlékeztetésként szívünk megmozdítja!

E Gyertyatartóhoz szól az örök Ige,
És mélyen érint örök szeretete.
Emberek, titeket úgy szeret az Isten,
Hiszen érettetek teremtetett minden…

Atyánk ott az Égben szent Fiára nézett,
S amikor Őt adta, – fájó szíve vérzett…
De Ő mégis adta, s vele mindent adott
S Ő minden évben csak ígéretet kapott!

Egész évben végig minden napon várta,
„Hát mikor lesz már az ígéret beváltva?”
Várt, – várt türelemmel, alkonyatkor s nappal,
Ő számított rád s várt a bűnbocsánattal!

Úgy kívánta volna ifjú életedet,
Ő nem feledte el az ígéretedet!
Ma is száll feléje ígéretek árja…
De a mi Istenünk a szíveket várja!

FOHÁSZ, ÚJÉV REGGELÉN

Reám ragyog újév áldott napja
S szívem az Ige körül sugarazza!
Nagy Istenünk, ó hála Te Néked,
Hogy elhoztad e kegyelmi évet!

E földön mindenek megavulnak,
A Te esztendeid el nem múlnak!
Újév reggelén kérlel a lelkem,
Hogy veled járhassak hálatelten.

Árasszad reám Lelkednek áldását,
Metszed le szívem rossz hajtását,
Hogy legyek termékeny szőlővessző
Ne teljen üresen az esztendő!

Imádságos, tiszta szívet kérek,
Amellyel célod biztosan eléred!
Mely megtörve borul keresztedre,
S gyógyírt tud vinni sok vérző sebre!

Mely oda tud állni a törésre
S égi világot hint a sötétbe.
És élő víznek buzgó kútfeje,
Mely minden szomjazót üdvvel tölt be!

Könyörgök, hogy áldj meg minden napon
És minden éjszakán légy csillagom!
Hallgassál meg, szívem forrón kéri:
Uram, oltárodon akarok elégni!

NE VESSZEN KÁRBA!

Uram, az időm ne vesszen kárba,
Kérlel téged lényem ifjúsága
Legyek fényed, mely világít széjjel,
Legyek só a te lelked ízével!

Legyen a szívem áldozat oltár,
Melyen mindig ég a hálazsoltár.
Legyek szerelmednek harmatcseppje,
S égi balzsam a vérző szívekre!

Legyek hírnököd, a Te követed
Jusson minden szívhez üzeneted!
Bizonyság nélkül magad nem hagyod:
Add, hogy lehessek a Te jóillatod!

Uram, kér lelkem, áldj meg ez évben
Áldj meg jókedved esztendejében!
S ha Lelked által mindent megteszek,
Csupán haszontalan szolgád leszek!

BOLDOG ÚJÉVET!

Újévkor mindenki ezzel köszön
De hol van a béke és az öröm?
Égető ennek a kérdésnek szava,
De feleletet ad a Biblia.

Örök igazság, boldog az lehet,
Akinek vétke elfedeztetett!
Kinek az Úr bűnt nem tulajdonít,
Boldog, akit Jézus megszabadít.

E nagy kegy évről-évre édesebb,
És lelki öltönye egyre fényesebb.
Áldás fakad a lábai nyomán,
És áll hivatása magaslatán!

Még tart ma is, legyen áldott Neve,
Az Úr jókedvének esztendeje!
Akitől száll alá minden élet,
Adjon egy ilyen Boldog Újévet!

TAVASZI FÉNY

Hatásodra ébred a határ
Élet indul a kis gyökérben
Bomlik a rügy a sok gyümölcsfán
S virágok nyílnak völgyön-bércen.

A tél hidege végképp múlik,
A természet új életre kél.
A csend is meleg fényben úszik,
S a dolgos méhecske döngicsél.

A Szent Ige is tavaszi fény
Kiolvaszt ezer fagyos szívet,
Fényére fellobban a remény
És sok tékozlót haza vezet!

Adj helyet az égi sugárnak,
Hogy boldoggá és gazdaggá tegyen!
Adj helyet az Isten szavának,
A tavaszi fénynek, amely a kegyelem!

ÖRÖK TAVASZ

A mennyben örök a tavasz, nem jön a nyárra tél,
És az életnek fáján nem hervad a levél.
Nem tombol vihar, fergeteg Isten trónja körül,
Örök tavaszban részes mind, aki üdvözül!

Elbájol itt a földön is a tavasz szépsége,
Hát az, mit Isten készített, népe örömére!
Ha bűnösök útján nem jársz s a kívánságokban,
Boldog leszel Jézus ölén örök, szép tavaszban!

A TERMÉSZETBEN

Olyan boldog vagyok
Aranyszínű lepke,
Mert az életemet
Jézus megmentette!

Csicsergő kis madár
Énekeljél velem,
Mert az Életkönyvbe
Felírták a nevem!

Mosolyogj, mosolyogj
Szép pünkösdi rózsa,
Harmatesőjét rám
A Szentlélek szórja!

Majd hogyha vége lesz
Gyümölcstermő nyárnak,
Ha meglátom arcát
Lelkem Királyának,

Fel fogom szólítni
Seregét a Mennynek:
Segítsenek hálát
Adni az Istennek!

A VIRÁGVASÁRNAP ÁLDÁSA

Még hangzik a Hozsánna az Üdvkirálynak,
Az úton hevernek még a pálmaágak,
Midőn bíbor alkony borul a városra
S Jézus övéivel megy Bethániába.

Lázár szíve a legboldogabb, mert övé az élet
Ő fogadja Jézust, hódol Mesterének.
Az övé a virágvasárnap áldása,
Ott időzött az Úr a Lázár házába.

Virágvasárnapra ma is alkony borul,
A virág elhervad, az ének elnémul.
Virágvasárnap minden áldása tied,
Ha a dicső Királyt szívedbe engeded!

JERUZSÁLEM FELÉ

Jeruzsálem felé könnyű volt követni
Jézust, s a tömeggel „Hozsannát” kiáltni.
Az útra nem nehéz virágokat szórni,
És felsőruhákat a földre ledobni.

Nem nehéz menni a Hozsannázó néppel,
Amely Jézus után nagy örömmel lépdel.
Nem nehéz ilyenkor Őt Királynak látni,
S dicső „Üdvözlégy”-et feléje kiáltni!

De van, ami nehéz: látni Jézus arcát,
Érezni könnyeit és nagy búsulását.
Megindulva sírni Jeruzsálem felett,
Aki nem fogadta el a békességet!

Nehéz borogatni kalmárok asztalát,
S tisztává tenni az Isten templomát.
Gecsemánéban nehéz éjszakázni,
Golgota útjain nem csekélység járni!

A virágvasárnap ma is múlik csendben,
Milyen értékek maradtak szívedben?
Ne csak ma kövesd őt, hisz rajtad függ szeme,
Kövesd nagypéntekig, míg meghalsz Ővele!

EGY SZÍV ÉRETTEM MEGREPEDT

Dicső Golgota, szívem ma rád gondol
Érzem, hogy annyira önmagadhoz vonzol.
Tudom, hogy e napon nincs is ékességed,
Csak egy durva kereszt minden dicsőséged!

És háborgó néppel vagy teljesen tele,
De mégis látható Isten szeretete.
Mennyei Szent Felség, mily alázat lettél,
Az én bűneimért a keresztre mentél!

Mindjobban értem, ahogy nézlek Téged,
Hogy a bűneimért van a szenvedésed.
Számtalan sok vétkem szeget vert kezedbe,
Azok feszítettek Téged a keresztre!

A szúró tövisek a bűneim voltak,
Melyek szent fejedre csúf koszorút fontak.
Dárdaként a bűnöm átdöfte oldalad
És megváltva lettem én bűnös általad!

Nem a szegek tartottak a kereszten Téged
Nem kényszerből hullott a te drága véred…
Nem a szegek, nem, hanem a szeretet,
Azok fogták oda a kereszthez kezedet!

Kiszenvedett Bárány, most hódolunk Néked,
Mert kiengesztelést szerzett drága véred.
A megbántott Atya nem haragszik többé,
Nagypénteki gyászban él szívünk örökké!

Kiszenvedett Bárány letetted életed,
Hogy diadalmasan azt újból felvehesd.
Fogadd hódolatunk, dicséretünk, hálánk,
Áldozatod árán örök élet vár ránk!

„SAJÁT KEZETEKKEL”

Saját kezetekkel szegeztétek fára,
Úgy kellett meghaljon az Isten Báránya!
Azt mondod ó ember, hogy te ezt nem tetted,
Te nem koronáztad, te nem ütlegelted?

Mikor mások tették, te hoztad a vizet
S gonosz Pilátusként megmostad a kezed?
Igen? Azt mondod, hogy te nem ostoroztad,
Bíbor ruhájában te Őt nem gúnyoltad?

A bilincseket kezére nem raktad,
A durva keresztfát nem te faragtad?
Azt mondod, hogy szegeket nem hoztál,
És szomjat oltani ecetet nem adtál?

Amikor haragszol, a szegeket vered,
Mikor tréfálkozol, gúnyolod Istened!
Amikor árulkodsz, árulod a Mestert,
S megtagadod Jézust hamis esküvéssel!

Mikor csalásba hajt csekély földi érték,
Számodra se nem több harminc ezüstpénznél!
Gyászol a természet, gyászol minden itt lenn,
Saját kezeinkkel megöltük az Istent!

EGY SZÓRA

[„Elvégeztetett!”]

Egy szóra a templomkárpit kettéhasadt,
És sötét homály ült a Golgota fölé.
Valakinek ajkáról egy szó leszakadt:
Isten is elfordult s gyászba borult az ég!

Egy szóra még a sírok is megnyíltak,
És a százados is megalázkodott.
Tanítványszemekből fájó könnyek hulltak,
És egy lator is nyert bűnbocsánatot!

Egy szóra a sziklák is megrepedeztek,
És a föld is rengett, megértették e szót.
A pokol kapui akkor megremegtek,
E hatalmas szóra ég és föld meghajolt.

Egy szóra, mely így hangzott: „Elvégeztetett”
A haragvó Atya kiengesztelődött!
Hát a te szívedben mi történhetett?
Csendesedj el és gondolkozz efölött!

KÍVÁNOK MENNI GOLGOTÁRA

Kívánok menni Golgotára
„Ostorcsapások és szuronyok között”,
hogy felszegezz a keresztfára,
halál uralkodjon az „én”-em fölött!

Kétélű éles kardod
Döfje át óemberem.
Legyél vele szemben
Uram, könyörtelen!

Feltámadva Veled kívánok járni
Tisztán mindenen át,
Feltétlen engedelmességgel
Követem lábaid nyomát!

MÉLTÓ A BÁRÁNY

Emberi formát öltött magára
Az örökkévaló Ige,
Hogy hordozza bűnünk. betegségünk
És, hogy meg legyen kísértve.

Járt Júdea poros utcáiban,
Szólva Isten üzenetét,
S tudtul adta az embereknek
Az Atya nagy szeretetét.

Verejtékezett Gecsemánéban,
Vért izzadott szelíd arca.
Mert a világ bűne, álnoksága
Ott volt egyedül Ő rajta.

Gyötrött arcán Júdás csókja égett
És semminek állítva Őt,
Ostorcsapás zúdult a testére
Köpdösve az Üdvözítőt!

Az életét áldozatul adta,
Megfizette tartozásunk.
Kiengesztelődött Isten arca,
Elvégezte megváltásunk!

Méltó a Bárány, hogy zengjen ének
Örökkévaló nevének!
Méltó, hogy imádja föld és ég
Nagyvoltát szeretetének!

Méltó a Bárány, hogy néki adjad
Teljesen földi életed,
Hogy szabad, boldog gyermeke lehess,
A halálba ment éretted!

FELTÁMADOTT!

Elmúltak a sötét napok,
Örülnek a tanítványok.
Mindenik új reményt kapott,
Jézus az Úr feltámadott!

Derülnek a lehangolt arcok,
A szívekben szűnnek a harcok.
Nyílnak a nehéz zárak
A sírboltból a győzelem árad!

A természet is vígan ünnepel,
A madárka győzelmet énekel,
A virágok szirmaikat tárják,
És köszöntik az élők Királyát!

Őt köszönti Húsvét hajnal csöndje,
És millió fűszál harmatgyöngye.
A bűn, a halál le lett győzve
Örökre megtört a Sátán gőgje.

Megváltónk él örökkön-örökké,
Áldozata miénk, bűnösöké.
Az ajkunkról örök zsoltár zengjen,
Hogy járhatunk áldott új életben!

Hogy Isten már nem haragszik reánk,
Mert Krisztus által Ő Édesatyánk!
Húsvét örömét hirdesse ajkad
És a Feltámadás látszódjon rajtad!

FELTÁMADÁSNAK ÜNNEPÉN

Feltámadásnak ünnepén imádunk Jézusunk,
A tündöklő Mennyországban hallassék meg szavunk!

A légben is kis madár mi velünk énekel,
Dicsőítünk, s arra kérünk: támadj szívünkben fel!

TAMÁS

Amíg csak hallotta, hogy Ő feltámadott,
Addig az ő szívén az éj uralkodott.
Ő akkor valahol a világban járkált,
Míg a tanítványok az ajtót bezárták.
És félelem között Jézusról beszéltek,
Ki a zárt ajtón át közéjük belépett.
Nagy érdeklődéssel figyelték a hangját,
Szemlélték oldalát, kezét és a lábát.
Kétszer is szólt az Úr: „Békesség néktek”.
Hogy az Ő békéje a szívükben éljen,
Az első köszöntés: mily nagy áldott csoda
Ki van engesztelve az Isten arca!
Második köszöntés a szívükbe hinti,
Hogy ezt a békét magukkal kell vinni.
Isteni ajak szól, szerető szív beszél,
S a tanítványcsoport hisz, szeret és remél.
De hol van egy társuk, hisz csak tízen vannak,
E fájó kérdésre nincs felelet adva.
Nyolc nap múlva ott volt már Tamás is velük,
És ismét megjelent feltámadt Mesterük.
Összetört a tévhit, s porba hullott Tamás,
Látta, hogy Krisztus él, Ő a Feltámadás!
Boldogság járta át, eltűnt a félelem,
Szíve s ajka mondta: „Én Uram, Istenem!”
Csodálatos volt ez: Tamás vallomása,
Jézust Istenének nyilvánította!
Jellemedben testvér te is állj szilárdan,
Úgy, ahogyan hiszel a Feltámadottban!
Hogyha az Úr Jézus megjelenik néked
Rendíthetetlen lesz a meggyőződésed!!

GYŐZÖTT A BÁRÁNY

Apró fűszálacskák,
Zöld pázsitos rétek
Mind-mind a Nagy Királyt,
Jézust köszöntsétek!

Húsvét diadala
Zengjen földön-égen,
Megváltott szívekben
Mennyei tűz égjen!

Legyőzetett végre
A pokol, a Sátán.
Mert feltámadt az Úr,
És Győzött a Bárány.

ÜDVÖZÖLLEK DRÁGA PÜNKÖSD

Üdvözöllek tiszta szívvel
Pünkösd drága napja,
Csodálatos ígéretét
Jézus beváltotta.

Tüzes nyelvek szálltak alá
Zúgó szelek szárnyán,
A hűséges tanítványok
Nem maradtak árván.

Drága Jézus, küldjed újból
Lelked égi árját!
Bizonyítsa sok megtérés
Igéd igazságát.

AZ ÉLŐ ÁLDOZAT (Kié a tested?)

Róma 12:1-2

Nem arról van szó, hogy kinek vagy szolgája,
Vagy, hogy mennyi időt szánsz imádkozásra,
Nem arról, hogy bűneid már elrendezted,
Az a kérdés most, hogy kié a tested?

Nem arról van szó, hogy mennyi jót tettél,
Hogy a szegényeken mennyit segítettél?
S a beteg sebét mennyire érezted,
Az a kérdés most, hogy kié a tested?

Nem arról van szó, hogy jársz az imaházba
És a szíveden él annak a szabálya?
Nem arról, hogy kegyes keresztyén életed,
Az a kérdés most, hogy kié a tested?

Ki rendelkezik elméddel, szíveddel?
Ki tekint másokra a tekinteteddel?
Kié indulatod, ki beszél ajkaddal?
Ki rendelkezik a te lábaiddal?

Kié kezed, ki működik vele?
Egyedül te magad uralkodsz felette?

Jézus vérében kik megtisztulva várják,
Azok meg is érzik e Lélek hatalmát.
A Szentlélek lesz így életed királya,
Ha átadod magad ma a birtokába.

MARADJ VELEM!

Reám borul az est sötét, méla csendje,
Nagy ígéreteid csengnek a fülembe,
Hogy kiárasztod reám áldásod árját,
Úr Jézus, Szentlelked szentséges hatalmát.

Nagyon várlak Téged áldott égi harmat,
Vessél véget bennem a nagy szárazságnak!
Közeledésed felém engedd éreznem,
Nagy ígéreteiddel maradj velem!

Hogy értelme legyen hívő életemnek,
Hogy tiszta edénye legyek kegyelmednek.
Hogy eljussak Veled minden igazságra,
Ez lett a szívemnek legfontosabb vágya.

Várakozásomnak Te legyél a fénye,
Mustármag-hitemnek dicső eredménye.
Hogyha a földtől mélyre evezhetek,
Hogyha messze elvisz Veled a szeretet,

És szavadra majd újból hálót vetek,
Ha némulni fognak a habok, a szelek,
Akkor is Te fogjad erősen a kezem,
Amíg mennybe érek, Uram, maradj velem!

Ha majd égi fényben arcod ragyog felém,
Ha majd célt fog érni a hit és a remény,
És trónodhoz emelsz Lelked erejével,
Ott megvidámítasz színed örömével!

VÁGYAM

Csak Te bírd életem mindenek felett,
Teljes valósággal Ó Szentlélek Isten
Dicsőségre csupán áldott erőd vezet,
Ha Te vagy a Király az egész lényemben!

A szívemre is hullott Golgotai vér
És az eltörölte bűnösségemet,
Jézus érdeméért add meg, mit szívem kér,
Járja át erőd az egész lényemet!

Tudom, hogy szívem nem lesz többé árva,
Mert nem személyválogató az Isten.
Elvezet engem minden igazságra,
Amint írva van áldott Igéjében.

Csak Te bírd életem mindenek felett,
Teljes valósággal ó Szentlélek Isten!
Bírjad az életem ó örök Szeretet,
Amíg szívem dobog, és majd ott a Mennyben!

HÁLÁT ADOK

Hálát adok, hogy van édesanyám,
Aki szeret s gondot visel reám.
Szeretem őt, megfogadom szavát,
Tekintete hint rám égi sugárt.

Ő kulcsolta imára a kezem,
Hogy a Megváltót én is dicsérjem.
Ő áldás, ajándék és kincs nekem,
Nagy értékét fel nem becsülhetem.

Minden nap imádkozik érettem,
Hogy Istené legyen teljes életem.
Anyák napján ez a legszebb imám:
Hálát adok, hogy van édesanyám!

FOHÁSZ, ANYÁK NAPJÁN

Engedelmes szívet kérek
Tőled Jó Istenem,
Sok rosszaságom
Mind bocsásd meg nekem!

Add, hogy többé meg ne bántsam
Édes jó anyámat,
Drága Jézus arra kérlek,
Hallgasd meg imámat!

ANYÁK NAPJÁN

Anyák napján lelkem égi fényben ragyog,
Édes jó anyámért én is hálát adok.
S amíg hálát adok, Uram arra kérem,
Hogy mindig növelje engedelmességem!

NAGY ÉRTÉK

Áldott szó ez: „Édesanyám”,
Boldog vagy, ha mondhatod,
Nagyobb érték nincs is annál
Ha a szavát hallhatod.

Szíve szeretettől lángol
És csupán csak érted él.
Legyél hozzá közel-távol
Imája rólad beszél.

Ha van hívő édesanyád,
Fogadd hűen a szavát,
Míg melletted van, míg inthet
Ne vesd meg a tanácsát!

Legelőször ő kulcsolta
Imádságra a kezed,
S Golgotáról elbeszélte
Azt, hogy mi a szeretet.

Legyél hálás jó anyádért,
Amíg dobog a szíved!
Becsüld tiszta szeretettel,
S áldjad érte Istened!

ÉDESANYÁM

Szívét a fájdalom tépte,
Vadul számos éven át,
Sötét felhők borították
Az élete alkonyát.

Lelke mélyén ott virágzott
A megváltott élet,
Mellyel hintett családunkba
Égi békességet.

Mint a legkisebbik gyermek,
Sokszor fogtam a kezét.
Ölébe vett, s én hallgattam
Csendes, tiszta beszédét.

Szenvedéstől égő teste
Sokszor borult lázba,
Azért engem bátyáimmal
Küldött imaházba.

Éneke ma is cseng bennem,
S boldog vagyok, hogy tudom,
Hogy a mennybe van a helye
S ott majd viszontláthatom!

[A vers személyes, ezért nem szavalható bárki részéről.]

A KÁNAÁNI ÉDESANYA

„Bizony mondom néktek, Izráelben sem találtam ilyen hitet!”

Nem élvezte a fiak kenyerét,
A Nagy Mester nem állt vele szóba,
A morzsalék is elég volt neki,
Nagy hitének nem ártott a próba.

Kiáltva rohant a Mester után,
Hogy álljon meg, könyörüljön rajta,
Égett a lelke a fájdalomtól,
Mert gyötrődött egyetlen leánya.

„Legyen neked akaratod szerint”
Szólt a Mester, így teljesült vágya,
Mert lángoló szívvel hazaérve,
A leányát meggyógyulva látta.

Anyák napján az ilyen anyáknak
Nyílnak a szép jázmin virágok,
Ha lenne sok hívő édesanya,
Meggyógyítná Isten a világot!

NEM BÁNTA MEG

Hiszem, hogy Mózes nem bánta meg,
Hogy a „Vagyok Istennek" engedelmeskedett.
Ruth se bánta meg, hogy Naómit követte,
Izráel Istene nagyon megfizette!

Ifjú Jerémiás az Izráelt hívta:
„Ha megbántad, hogy eltértél
Hozzám térjél vissza"!

Lót se bánta meg, hogy kijött Sodomából,
Az erőszak és romlás városából!

Az Úr sem bánta meg, hogy elhagyta a mennyet,
Hogy új életre hívjon téged s engemet!

Aratókat keres az Ég és Föld Ura,
Szólj: „Ímhol vagyok”, s nem bánod meg soha!

VIGYÁZZ!

Vigyázz, mert nemcsak a konkolyt szórja félre,
Kinek szórólapát van a kezébe!
A polyvát is külön rakja,
Mikor gabonáját learatja.
Nem jár vele többé szeretettel,
Megégeti olthatatlan tűzzel!

Lehet népe között te is növekedtél,
Közelükbe lenni mindig szerettél.
De az Ige sok esője alatt,
Életed mégis mindig polyva maradt.
S ha Isten siet bosszút állni,
Mondd testvérem, hogyan fogsz megállni?

Súlytalanságodat hogyan mentegeted,
Ha Isten számon kéri az életed?
-Siess ma mindent jóvátenni,
Egészséges, tiszta búza lenni!
S ha a Nagy Arató kéri majd a lelked,
Az Ő nagy csűrében, Mennybe lesz a helyed.

AMÍG NEM KÉSŐ

A drága napsugár, ha reád ragyog
Lelked rügyeit bontogasd hamar,
Amíg tartanak ifjú éveid,
Addig tegyed, amit Isten akar!

Legyél termékeny szőlővessző
Amíg rád nem fuvall a tél szele.
S ne feledd, hogy érett gyümölcsökkel
Gyönge lényed Isten rakta tele!

HALLOD-E ÉDES LEÁNYOM?

„Legyen teljes a te jutalmad az Úrtól, Izráelnek Istenétől,
akinek szárnyai alatt oltalmat keresni jöttél!” Ruth 2:12

Boáz hangja hallszik az aratók zajában,
Akik izzadnak az árpaaratásban.
„Édes leányom, ne menj más mezőre,
Mert nem találsz ennél jobb gabonaföldre!”

És Ruth meghatódva megalázta magát,
A porba hajol és úgy hallatja szavát:
„Én idegen vagyok, bár ismerem néped,
de hogy találhattam ily nagy kedvességet?”

És Ruth megfogadta kegyes Boáz szavát,
És egész napestig szedte a sok kalászt.
Nagy hűségét Isten megjutalmazta,
Mert szerető Boázt az Úr néki adta.

Isten gyermekei, ti hívő leányok
Jézusnál megoldott minden problémátok!
…Ki van rakva az ellenség ezer tőre,
Jézus hív, hogy ne menj más mezőre!

Isten gyermekei, ti megváltott ifjak,
Az Úr szeretete nektek tanácsot ad:
A megvakult Sámson a gabonát őrte,
mert szíve elvitte idegen mezőkre!

Isten gyermekei, Krisztus menyasszonya,
Ne menj más mezőre, itt az Ő asztala!
Neked terítette igen drága áron,
És Ő mondja: "Hallod-e édes leányom?”

NEM MEGYEK VELETEK!

[hívő ifjak verse]

Nem adok helyet a szerelemnek,
Bilincseket nem szerzek szívemnek.
Nem tékozlom vele ifjúságom,
Más a célom, más a kívánságom!

Lebilincselt Jézus szeretete
Örök szövetségre léptem Vele,
Ő mindenem: imám, utam, álmom,
Vágyam, életem és boldogságom!

Legyek bár megvetett vagy félreértve,
Szent arcát Krisztus a szívembe véste!
Szemeimmel lába nyomát nézem,
Ez az én szilárd meggyőződésem!

Isten ígérete örök marad:
„Hogy segítőt, házastársat Ő ad”,
Tudom, hogy csak az Égi szeretet
Teheti boldoggá az életet!

…Kortársaim, nem megyek veletek,
Kérlek, ne nyújtsátok a kezetek!
Megszentelt utamon Isten vezet,
Ő gondot visel, és mindvégig szeret.

ELJEGYZÉSI VERS

Akiről szól e könyv, téged nagyon szeret,
Tudom, szívből hiszed, hogy meg is halt érted.
Ő súgta szívembe azt, hogy szeresselek
S az Ég parancsára nem mondhattam nemet!

Csendes ösvényünkön angyalok is várnak,
Örömben, próbákban reánk ők vigyáznak.
Szerény hajlékunkban zengő tavasz ébred,
az IGEN szavadért, hálás vőlegényed!

ISTEN ÁLDÁSA

A házasság Isten szent áldása,
Amelyet Ő adott az ember számára.
Mindenek felett csodálatos érték,
Istentől tervezett és kiadott végzés!

Ahol Ő szerkeszti meg a házasságot,
Egész életen át ott ad boldogságot.
Hogyha frigyeteket Ő kötötte össze,
S ha Benne maradtok, Ő megtart örökre.

Hogyha minden reggel buzgón keresitek
az Urat, s Őt szívből szeretitek
egészen a sírig, áldás ömöl rátok,
Meghallgat, mikor segítségül hívjátok.

Majd hogyha a tavasz szépségei múlnak,
És az utatokra tövisek is hullnak,
Hogyha majd megpróbál titeket az élet,
Ő fog adni nektek égi békességet.

Kísérjen áldása életeteken át,
Ismerjétek mindig Isten akaratát.
Házasságotoknak az alapja legyen:
Hit, Remény, Szeretet s az égi kegyelem!

TESTVÉREMHEZ (Menyegzőre)

Úgy fáj a szívem, ha arra gondolok,
Hogy tőled már nemsoká elválok!
Szívemben élnek a sok-sok emlékek,
Melyek összefűztek, mint testvért testvérhez.

Nem kis hivatás az, amelyre ma léptél,
Eltérő mindattól, amint eddig éltél.
Most reád néz Jézus és ifjúkorodra,
E nagy határkőnél állj egy pillanatra!

Egész ifjú élted Ő mindig figyelte,
Éveiden által mindig méregette.
Kemény munkával telt a fiatal élet,
Edzett a szorgalom s az árvaság téged.

Oly sokszor örültünk, és boldogok voltunk,
A nehéz terheket együtt megosztottuk.
Isten Szent Háza volt a második házunk,
A Drága Megváltó volt a boldogságunk!

Tudom, hogy Ő szeret, és én is szeretlek.
Szerető szívével, sohasem feledlek.
Mást nem kívánhatok, csak mit Uram kíván,
S az Ő kívánságát tudhatjátok nyilván.

Nem nagy gazdagságot, sem bort, se nem búzát,
Hanem az Úr Jézust, az Ő szívét, magát.
Ha Ő lesz veletek, hiszem, hogy lesz minden,
Mert nincsen ott szükség, ahol ott van Isten!

MENYASSZONYI BEKÖSZÖNTŐ

Mily csodás előttem az Égi kegyelem,
Földi értelemmel fel sem becsülhetem
A szívemben béke, s örül hálatelten,
Mert Krisztus vérében új életet nyertem.

S most, hogy Isten keze engem néktek adott,
Megváltónk nevében kérlek, fogadjatok!
Hordozzatok engem imátok karjain,
Járhassak veletek az élet útjain.

Csak a tiszta Igét szomjúhozza lelkem,
Hogy Krisztus lényével egészen beteljen.
Nehéz volt a válás, ahonnan eljöttem,
De ha az Úr hívott, engedelmeskedtem.

Kívánom reátok Urunk bő áldását,
Ő készítse el az Anyaszentegyházát.
Hófehér ruhával és hófehér szívvel,
Várjuk Királyunkat, tiszta élő hittel!

ISTEN SZŐLŐJE VÁR

Míg a kegyelemnek drága napja ragyog,
Isten szőlőjében hűn munkálkodjatok!
Csak az marad meg, mit Jézusodért tettél,
Ne legyen majd vád, hogy feleséget vettél!

Ha a férjed plántál, akkor te öntözzed,
Csupán ezért az egy célért hulljon könnyed!
Ha vadhajtást vagdal, te a jót kötözzed,
E nemes munkában, minden nap segítsed!

Ha néha fáradtan reád tekint csendben,
Számára az mindig új erőt jelentsen!
Egymás terhét hűen sírig hordozzátok,
E szent, drága úton Isten vigyáz rátok!

MENYEGZŐRE

Felnőttél közöttünk, mint egy fehér virág,
Isten szent kertjében, kit sok angyal imád.
Felnőttél, vigyázott tereád az Isten,
áldó kezeivel, hogy megsegítsen!

Hogy el ne borítson zúgó vizek árja,
és, hogy ne érezzed, mit jelent ez: „árva"!
Újjáteremtve, a „Kertésztől" vetted át,
Hogy hordozzad a Krisztus jóillatát!

Ma az Úr előtt állsz, szent fogadást téve,
Vállalva, hogy leszel hű felesége
annak, aki a kezedet kérte,
s akivel együtt borultatok térdre.

Ne feledd el soha, szent egyszerűségben,
Igei, krisztusi engedelmességben,
Áldottá teheted a családi fészket
Mert így a bűn, a szenny szívedbe nem férhet.

Ne feledd el néped, ezt a boldog nyájat
Együtt töltött idők emlékei szállnak…
A mi sorainkban üres lesz a helyed.
De ez útra veled Atyánk Lelke elmegy!

A nagy „Igen" után, hallva az Úr szavát,
Hordozzátok együtt Krisztus jó illatát!
A Sion hegyéig együtt haladjatok,
Istenhez, egymáshoz hűek maradjatok!

A HÁZASSÁG

Drága ajándék a házas élet,
Hol Isten köti össze a frigyet.
Szeretete ég a házaspárban,
Virul a lelkük égi boldogságban.

Valóban áldás a házas élet,
Hol Jézusért és egymásért élnek.
Cselekedve az Úr akaratát,
Futják boldogan a földi pályát.

Akkor van erő hűen megállni,
Imádkozni és mindig vigyázni,
Megszégyenülve megy el a Sátán,
Mert nem törhet át az Isten hatalmán.

Legyen ilyen házaséletetek,
Ő vezesse minden lépésetek.
Beszédeteket díszítse béke
Töltse be házatok jelenléte!

A próba, a vihar, ha jönni fog
A szeretet soha el nem fogy!
Ki a Golgotán meghalt értetek
Kísérje végig házaséltetek!

BÍZZATOK, NE FÉLJETEK!

Nem kísértet Ő, ki felétek megyen
A tajtékzó és hullámos tengeren!
Ő örökké Úr földön és égen
Ha szól, vőlegény testvérem, csend legyen!

A csendben beszél a szív dobogása,
Csendben száll, mint harmat Istenünk áldása,
Hogyha észre veszed, hogy a habok nőnek,
Akkor csak szólj bátran a Nagy Evezőnek!

[a menyasszony felé:]

…Tudom, hogy boldog vagy és fehér a lelked,
Azt is, hogy mindezt Jézusodtól nyerted.
Veled megy fényben s viharzó tengeren,
Ha szól, menyasszony testvérem: csend legyen!

Az aranypart felé bátran evezzetek,
Minden süllyedőnek nyújtsátok kezetek!
Ma szivárványszínű a csendes béke,
Jézus megy veletek e lét tengerére.

HÁLÁT ADUNK ÉRTÜK (Menyegzőre)

Hálaimádságunk száll fel Hozzád Atyánk,
Hogy gondviselésed áldása száll reánk.
Ifjak tiszta útját a szívünkbe vésed,
Hisz szemmel látható a Te vezetésed.

Imádunk Istenünk, hogy csodákat teszel,
Szemünk előtt egyre hullik le a lepel.
S míg kereszted alatt szent csodáid nézzük,
Atyánk, hívő szívvel hálát adunk értük!

Add, hogy szent kezedben eszközök legyenek,
Sok eltévedt bárányt hazavezessenek!

Hófehér ruhával és hófehér szívvel
Te éretted égő igaz szeretettel.
A nagy határkövet amint által lépik,
A járatlan úton, vezesd őket végig!

IMÁDSÁGUNK KÍSÉR

Kis családunk imádsága nagy utadon kísér,
Ne feledd el jó testvérem sors, ha ver, ha kímél!
Azt is tudom, hogy a mennyben angyaloknak gyöngye,
A mi drága édesanyánk értünk hulló könnye!

Az Úr Jézus már megtalált s így vezetett téged,
Legyen most már több és nagyobb iránta hűséged!
Tudom, hogy most minden szóra tárva van a szívetek,
Jézus iránt, egymás iránt mindig hűek legyetek!

KÍVÁNSÁGOM

Mint kicsiny gyermeket
anyja ölén az álmok,
Ringatnak titeket
Sok jó kívánságok.

Boldogok is vagytok
Arcotokról látom,
Mégis fogadjátok
A jókivánságom!

Legyen jelszavatok
-Igaz imaélet-
Az Úr Jézus arcát
Mindig keressétek!

Kicsiny hajótokat
Ne érje sorsverés,
De ringassa parthoz
A megelégedés!

„SZERZEK NÉKI SEGÍTŐTÁRSAT”

Mily csoda, hogy Isten azon fárad,
Hogy Ő szerez segítőtársat
Azoknak, akik ez ügyet rá bízzák
S e nagy pontnál segítségül hívják!

"Szerzek", tehát Isten jól megnézi,
Hogy kit adjon segítőül néki,
Hogy mindenben hozzáillő legyen,
Íme, ezt teszi az égi kegyelem!

Ha ifjú életed Néki adod,
Azaz Ő érette veszni hagyod,
S ha gondod a Mennyei szolgálat,
Az Úr rendel hozzád illő társat!

EZÜSTMENYEGZŐRE [ARANYMENYEGZŐRE]

Feledjetek minden borús napot,
Melyek alatt néha utaztatok.
Ragyogjon szívetek ezüstös fényben
[Ragyogjon szívetek aranyló fényben]
Az Úr Jézus drága érdemében!
Kicsi mennyország a házasélet,
Azoknak, akik az Úrban élnek.
Angyalok vigyázzák viharban, fényben,
Az Úr Jézus drága érdemében!
Negyedévszázados utatok után
[Egy félévszázados hosszú út után]
Pihenjetek meg ma a Golgotán.
S azután tovább, mert vár az Éden
Az Úr Jézus drága érdemében!
Mi, gyermekeitek szívből üdvözölünk,
S mit tőletek kaptunk, az Úrnak adjuk: az életünk!
S mint drága mirtuszos ezüst gyöngyöket
[S mint drága csillogó, arany gyöngyöket]
Úgy köszönjük meg ma a sok könnyeket,
amit titkon hullattatok értünk,
hogy Atyánkhoz mind-mind visszatérjünk!
Hullassatok még kristályos könnyeket
Hogy ez a nagyvilág ne adjon örömet,
S minden gyermeketek mennyországba érjen,
Az Úr Jézus drága érdemében!
Negyedévszázados utatok után,
[Egy félévszázados, hosszú út után,]
Felfrissülve szentséges Golgotán,
Haladjatok tovább, mert vár az Éden
Az Úr Jézus drága érdemében!

EPILÓGUS HELYETT

Dávid, amikor a Zsoltárokat kapta,
Azokat gondosan verssorokba rakta.
Szerkesztette, ihlette Mennyei Lélek
Így virágzott fel az isteni költészet.
Ha olvasod, lelked csillagokig szárnyal,
S ott elhalmoz Isten az Ég áldásával!