VONULJ VÉGIG RAJTA (Bemerítésre)

Örömrózsák nyílnak a keskeny út 
Első mérföldjein.
Égi tisztaság lüktet a szívben
S az ér verésein.
Hálaadás szent hódolatával 
Zeng a vándor ajka,
Égő hittel, hófehér ruhával
Vonulj végig rajta!

A táboron kívül vezet az út,
Távol a „Hozsánna”.
Vércsepp fakad a töviskoronás 
Üdvkirály nyomába.
Felhő s tűzoszlopként ragyog Jézus
Istenember arca,
Panasz nélkül, töretlen hűséggel,
Vonulj végig rajta!

Viszonozzad Urad szeretetét,
Tégy meg mindent Érte!
Minden napon bízzad oda magad
Átszegzett kezére!
Krisztus útjáról ne térj le soha,
Se jobbra, se balra,
Megharcolva a hit nemes harcát
Vonulj végig rajta!

AZ Ő NEVÉT

Annak nevét, aki legszebb,
Legkedvesebb nékem,
Imádságos lelkülettel 
A szívembe vésem!

Annak nevét, ki szeretett,
S halálba ment értem, 
Énekemmel, hő imámmal,
Míg élek, dicsérem!

Annak nevét, ki átvezet
Ezen földi léten,
Boldogságon, kísértésen,
És a szenvedésen,

Elérve dicső célomat
A kristályszép mennyben,
Annak nevét hófehérben 
Ott örökké zengem!

Mind, akiknek megnyitotta 
Elsötétült szemét,
Jöjjetek és dicsőítsük
Az Úr Jézus nevét!

MOSSÁL MEG!

Oly sokszor kértem már s ma újra kérem,
Hogy közöm lehessen Hozzád, mossál meg egészen!
Mossad meg az elmém, szívem és a szám,
Belső emberemet, Uram tartsd tisztán!

Mint a malom lisztje a molnárra tapad,
A nagyvilág szennye reám is úgy ragad!
Örülök, ha szívem hófehér, tiszta
S parányit lényedből tükrözhetek vissza.

Ma csendben két szemem a forrást nézi…
Csak hófehér szívvel érdemes élni!

TISZTÍTS MEG ENGEM!

Jó Atyám, Ki e világot szemmel tartod,
Ki a szíveket s a veséket vizsgálod,
Kinek dicséretét porba hullva zengem,
Titkos bűneimtől tisztítsál meg engem!

Lelkem gyökereit titkos férgek rágják,
Szennyezik ruhámnak Égi tisztaságát.
Hallassék meg szavam a kristályszép mennyben,
Titkos bűneimtől tisztítsál meg engem!

Nem rejtem el Uram szennyes, rossz életem,
Szemgyógyító írral kenjed meg két szemem.
Öltöztessed Jézus hófehérbe lelkem,
S titkos bűneimtől tisztítsál meg engem!

És amint Te látod, úgy lássam magamat,
Adjál nékem tűzben megpróbált aranyat,
A szent kereszt alatt kihulló véredben,
Bűnök porától is tisztítsál meg engem!

HA ÉN ANGYAL LENNÉK

Fent a Mennyországban, ha én angyal lennék,
Az Urak Urától a földre kéreznék,
S elbeszélném azt, hogy Jézus nagyon szeret,
És Hozzá vezetném a sok gyermekeket!

De ha nem is vagyok tündöklő szép angyal,
Csak úgy egyszerűen gyermekies hanggal,
Kicsiket, nagyokat hívok Golgotára,
Minden lélekre vár Isten szent Báránya!

ARANYSUGARÚ NAPFÉNY

(Az „Aranysugarú napfény” című ének nyomán)

Aranysugarú napfény bolyong a bérctetőn,
Míg száz juhocska legel zöld pázsitos mezőn,
A drága Pásztor őrzi, tereli juhait,
Feltárja a jó legelőt s élet forrásait.

Aranysugarú napfény hűs alkonyt integet,
És sír a Jó Pásztor, mert egy juh elveszett!
S ameddig kereste az elveszett juhát,
Ostorcsapások sortüzét élte át.

Azon a napon gúnyolta a világ,
Szent fejére nyomott egy töviskoronát.
Kezét-lábát durva szeg járta át, 
És dárda szentséges oldalát!

Szívem mélyéig ér, hogy annyit szenvedett,
Én tévedtem el, engem keresett!
Útját állta Golgotai halál,
De azon túl is tudta, hogy rám talál!

Aranysugarú napfény ma énreám ragyog,
Igen, megtalált Jézus, én is juha vagyok!

URAM, HÁLÁS VAGYOK…

Hogy irgalmas kezed felettem lebeg,
Hogy átölel a Te örök szereteted.
Uram, hálás vagyok, hogy rajtam függ szemed,
És megnyugodhatom, mint gyermeked.

Nincs érdemem, tudom, csak egy bűnös szívem,
De Te már enyém vagy, s van örök életem!
Uram, hálás vagyok, hogy Te szeretsz engem,
És végzed vésőddel a nagy munkát bennem!

…Szívem csendje kérlel, csupán arra vágyik,
Add, hogy hű lehessek Hozzád mindhalálig!

„NE SZERESSÉTEK E VILÁGOT!”

Az a boldog, kinek szíve tiszta,
Ki megtalálta, mi az élet titka.
És visszhangozza ez igazságot:
„Ne szeressétek ezt a világot!”

A világ szerelme szirmait tárja
Ó, de méregből van a virága!
Fertőzi a drága ifjúságot,
„Ne szeressétek ezt a világot!”

A világ szerelme bájoló álom,
De sohasem lát túl a halálon.
Millió szívbe sebeket vágott,
„Ne szeressétek ezt a világot!”

Ígézete Démást is megcsalta,
Dúsgazdagot pokolba sodorta,
Ákánra borított halált, átkot,
„Ne szeressétek ezt a világot!”

A Szeretet Istenét kizárta,
S rálépve a tudomány fokára,
Repedezett kutakat ásott,
„Ne szeressétek ezt a világot!”

Isten a világot úgy szerette, 
Hogy Szent Fiát adta a keresztre.
A világ bűnéért hullott a vére,
De nem ismert rá Megmentőjére!
Istent szeressétek és Szent Szavát,
Hogyha cselekszitek az Ő akaratát,
Helyettetek Jézus ad majd számot:
„Ne szeressétek ezt a világot!”

Boldog csak az lehet, kinek szíve tiszta,
És a keskeny útról nem tekint vissza.
Hirdetem a sírig ezt az igazságot:
„Ne szeressétek ezt a világot!”

AZ ÉN HÁLÁM

Olyan boldog vagyok, hogy az Úré lettem,
A gonosz uralma megszűnt már felettem.
Isten kegyét látva maghatódva állok:
Üdvöm meghálálni szókat nem találok. 

Megalázkodva gondolok a múltra,
Mikor reá tértem ezen keskeny útra.
Ott a kereszt alatt hullott rám is áldás,
Az Úr Jézusnál még volt megbocsátás.

Hálatelt szívvel ma visszagondolok
A szép napra, melyen Jézusom megmosott.
Örvend az én szívem, mert az Övé vagyok,
E napon hálából, mindent Néki adok!

Adjál hálát te is, hogyha meg vagy váltva,
Hisz olyan drága volt üdvösséged ára!
De szennyezett szívvel porba hull a hála,
Érkezését Isten mindhiába várja!

Úgy lehet e napon igazi a hála,
Ha megtört feletted a Sátán igája,
Ha szíved először Jézusodnak adtad,
S ha az ó embered a Golgotán hagytad!

ZSOLTÁR

Sok millió ajak hálaimát zeng
Itt alant a földön és a Mennybe fent,
Hogy a bűneinkért életedet adtad
Kínos halálban véred kiontottad!

Az örök élet végtelen mélysége
Sem lesz elég hálánk kifejezésére.
Imádnak e földön és a Mennybe fent,
Hála és dics Neked örökké, Ámen!

HÁLÁT ADUNK ÉRTE

[Kiss Lászlóné részére elköszönő versként a Nagyfalui Gyülekezettől, miután férje kiszabadult a börtönből, és meghívást kaptak a székelyföldre, lelkipásztori szolgálat betöltésére]

A lezárt sorompó felemelkedett,
Valóság, hogy Isten nagy csodát tett.
A fátyol, a köd oszolni kezd végre,
Édesatyánk, hálát adunk érte!

Hálát adunk sötét napjainkért,
Hálát adunk minden szenvedésért.
Könnyek között sokszor estünk térdre,
S meghallgattál, hálát adunk érte!

A te utad végtelenül csodás,
Porba hull az emberi felfogás…
Próbánk súlyát szereteted mérte,
S adtál erőt. Hálát adunk érte!

Terhünk súlyosb felét Te emelted
A szükségben gondunkat viselted,
És érdemünket soha nem nézted,
Méltó vagy, hogy imádjunk érte!

Sötét börtönt palotává tetted,
Mert a Te szolgádat ott is szeretted.
Oda is bejutott Igéd fénye,
Mily irgalom, hálát adunk érte!

Szívünkben hűség ég tisztán látva,
Hogy sok tájék kész az aratásra.
S ha majd a vállunk nyomja számos kéve
Az utolsó napon hálát adunk érte!

IMÁDSÁG

Gyermekszívvel hálát adunk
Jóságodért Atyánk,
Hogy olyan nagy szeretettel
Gondot viselsz reánk!

Hálát adunk jó szüleink
Dolgos két kezéért,
Kik dolgoznak hűséggel 
A mindennapi kenyérért.

Olvasnak a Bibliából 
Reggel-este Igéket,
S elbeszélik Golgotáról
Jézusunk, hogy szeretett!

Hálát adunk iskolánkért,
Hol olvasni tanulunk,
És ha nagyok leszünk majdan
Jézushoz hűek maradunk!

Hála a föld terméséért,
Mit ez évben is hozott.
Jó Istenünk mindent-mindent
Áldott két kezed adott!

S ha ennyire megáldottál,
Azt szeretnénk kérni,
Hogy amíg a szívünk dobog
Segíts Néked élni!

HÁLÁT ADUNK

Hálát adunk Jó Istenünk
Hogy gondunkat viseled
Jóban-rosszban átvitt minket
Az Égi nagy Szeretet!

Hálát adunk, hogy megóvtál
A háború zajától
És visszhangozhat az ajkunk 
Édes béke szavától!

Hálát adunk, hogy beérett
Az aranyló gabona,
Nyári fényben csendülhetett
Az aratógépek zaja.

Hálát adunk Golgotáért,
Hogy még tart a kegyelem,
S minden bűnös hazatérhet
Hozzád Édes Istenem!

HÁLAADÁS

Hálát adok a kínos öt sebért,
Amely az én bűneimért történt,
Hogy legyek a bűntől szabad, tiszta
Véred által hófehérre mosva!

Hálát adok Hű Megváltóm Neked,
Hogy olyan nagy volt a szereteted
Hogy érettem a halálba mentél,
S átszegzett kezeddel megkerestél!

Szereteted szívem lebilincselte
S elromlott életem kicserélte.
Vak voltam és megnyitottad szemem,
S az Életkönyvébe írtad a nevem.

Uram, hálakönnyekkel köszönöm, 
Hogy enyém vagy s enyém az öröm,
S hogy utam végén örök élet vár,
Ahol a dicső Menny a keblére zár!

A MEGVÁLTOTTAK HÁLAÉNEKE

Isten haragját hordoztam
Félelemmel tele,
Mi lesz ha rám fuvall hamar
Az ítélet szele?

Beleremegett a lelkem
Ha eljött az este,
Mert zaklatott romlott éltem
Minden gonosz tette.

S egy napon bűnös szívemmel 
Golgotára mentem,
Szívem terhét, sok félelmét
Jézus elé tettem.

Véres keresztjéről belém
Égi fény sugárzott,
És boldoggá lettem, mert
Mindent megbocsátott.

Isten haragja helyettem
A Megváltót érte,
Örök éltem sem lesz elég
Hálát adni érte!

Szeretetét, nagy irgalmát
Amíg élek zengem,
Csak Vele akarok lenni
E földön s a Mennyben!

HÁLAADÁSRA HÍV

Hálaadásra hív az őszi napsugár
S az érett gyümölcsökkel telt határ!
A nyári fényben tudtál békén aratni,
Ne felejts el érette ma hálát adni!

Hogy gonosz ellenség földünk nem taposta,
Hogy áldását Isten reánk árasztotta,
Hogy a dús kenyér lett munkádnak a bére,
Hálaadás napján adjál hálát érte!

Hogy az egész földön hangzik már az Ige, 
S hogy még mindig tart az Úr hosszútűrése.
Eltévedt gyermekét Isten haza várja
Megváltott ajkakról szálljon érte hála!

De nem elég e nap mindent megköszönni,
Nem elég ez a nap hálakévét kötni,
Legyen egész élted egy igazi hála,
Ne feledd el, Isten tetőled ezt várja!

HÁLA AZ ISTENNEK

Ha egy lélek szabadulni akar,
Ha lelkét a bűnbánat marja,
Nincs olyan hatalma a Sátánnak,
Hogy a megtört szívet fogva tartsa!
Legyőzte őt Krisztus a Golgotán,
Rátaposott a kígyó fejére,
Minden emberért e földön kifolyt
Az áldozat, az Úr Jézus vére!
Drága lélek nem mondhatod most már
Hogy számodra nincsen kész a váltság,
Az Isten kész átadni néked is 
A Megváltást, megbocsátását!
Hála legyen az Istennek, ki a 
Bűn feletti diadalmat adja,
A szent s nemes harcban az életünk
Hűtelenűl soha el nem hagyja!
Jézussal járva az Ő útjain
Kegyelméről örök himnuszt zengek,
A bezárult Éden újra nyitva,
Ezért legyen hála az Istennek!

ÁLDUNK TÉGED, URUNK!

Jó Atyánk, a szívünk hálával van tele,
Habár ért bennünket ezer próba szele.
A Te néped Urunk ma előtted hódol,
Látva, hogy érette mennyire aggódol.

Áldunk Téged Urunk, ó örök Szeretet,
Hogy ez éven át is Szentlelked vezetett.
[És hintettél reánk sokszor áldás záport
És adtál népednek újból Lelkipásztort.]

Áldunk, hogy Igédnek szabad folyást adtál,
Napfényben, viharban kősziklánk maradtál.
Megváltott életünk szereteted áldja,
Hogy a tékozlókat szíved hazavárja!

Hálahódolattal áldoz e kis sereg,
S e hála a szívünk legmélyéről ered.
Amíg a kegyelem ránk a békét mérte,
Másutt háború dúlt számtalan sok népre.

Hála, hogy megáldod dolgos két kezünket,
S kirendeled bőven napi kenyerünket.
És mennyei fénnyel hinted tele utunk,
S mindig velünk maradsz, Áldunk Téged Urunk!

TANÍT AZ ŐSZ

Egy vándormadár se nem hallatja szavát,
Ősz van, nemsokára kopár lesz a határ.
Különös ez az ősz, korán jött a hideg,
S hirtelen meglepte a zöld gyümölcsöket.

Történelmünkben is őszre vall az idő,
Mert „az ajtó előtt áll már az ítélő”. 
Tőlem s tőled testvér Jézus azt kérdezi:
Érettek-e már a Lélek gyümölcsei?

VÁRT ÉS VÁR AZ ISTEN

Amíg a szívembe szent örömet hozott,
Kicsiny fűszálakon ezer könny csillogott,
És millió csillag ragyogott fölöttem,
S a nagy napon, melyen átölelt az Isten,
Millió kis madár én velem énekelt 
És millió angyal én velem térdepelt.
A nagy napon, melyen megnyílt Atyám szíve
Én felém mosolygott minden fehér virág,
S kis bokor is súgta, hogy szeret a Király!

Hálám szent tüzétől majd elrepül lelkem:
Teljes valóság ez, új életet nyertem!
Új szívet, új lelket, új ruhát kaptam,
Mert a régit mind-mind a Golgotán hagytam!
S szól a drága Ige, hogy mindez nem érdem,
S hogy korona vár, ha utam elvégzem.
Átsegít mindenen a drága Mester,
Oltalmaz és vezet átszegzett kezekkel!

…Kicsiny fűszálakra könnycseppeket ejtett…
Mintha sírna Isten, ha elvész a lelked.
Felhők borítják a tündöklő napot,
És ott virrasztanak éjben a csillagok…
Vár a megváltottak fénylő öröksége,
Vár kegyelemnek Szent Királyiszéke
Vár áldott Golgota, hív Istened szava,
Tékozló utadról, még ma siess haza!

HÁLA A FELHŐKÉRT

Hála, hogy nem mindig derült az égbolt,
Néha árny terül, hol azelőtt fény volt.
Milliónyi fűszál végtelenül hálás,
Bár sötét felhőkből hullott rájuk áldás.

Kell, hogy drága könnyek öntözzék az arcod,
És néha nehezebb is legyen a harcod.
Kell érezzed, hogy ő a sziklavárad…
Zúgolódás nélkül lesz egész a hála!

Áldást osztó felhőkért legyen hála,
Zengje Golgotát szíved tisztasága!
S míg élvezed sok javait az Égnek,
Ne némuljon el a szent hálaének!