ÜNNEPELEK

[újjászületési évfordulóra]

A természet nagy templomában
Reám hajol a fenyőág,
Lenn a völgyben csermely folyik,
Szívemben béke s boldogság!

A felhők közül a napsugár
Édesen én reám ragyog,
S mennyei reménység itat át,
Hogy Krisztusé vagyok!

Ünnepelek, nagy nap ez nekem,
E napon ölelt át Isten.
Mert tékozlóként hazatértem,
Mint rab sok bűnbilincsben!

Ünnepi ruhába öltöztetett,
S égi pecsétet nyomott rám,
E pecsét itt lángol szívemben:
„Megváltottalak Golgotán”

[Tizedik] évfordulója ma,
Hogy a Jó Pásztor rám talált,
S legyőzte bennem örökre
A bűnt, a gonoszt s a halált!

Ó boldog nap, áldalak érte
Úr Jézus, drága Mesterem,
Köszönöm azt, hogy országodban
Örökké tart az ünnepem!

[Az első versszak arra a helyre vonatkozik, ahol a vers született: a katonai szolgálat idején, az Erdélyi Érchegységben.]