Úgy fáj a szívem, ha arra gondolok,
Hogy tőled már nemsoká elválok!
Szívemben élnek a sok-sok emlékek,
Melyek összefűztek, mint testvért testvérhez.
Nem kis hivatás az, amelyre ma léptél,
Eltérő mindattól, amint eddig éltél.
Most reád néz Jézus és ifjúkorodra,
E nagy határkőnél állj egy pillanatra!
Egész ifjú élted Ő mindig figyelte,
Éveiden által mindig méregette.
Kemény munkával telt a fiatal élet,
Edzett a szorgalom s az árvaság téged.
Oly sokszor örültünk, és boldogok voltunk,
A nehéz terheket együtt megosztottuk.
Isten Szent Háza volt a második házunk,
A Drága Megváltó volt a boldogságunk!
Tudom, hogy Ő szeret, és én is szeretlek.
Szerető szívével, sohasem feledlek.
Mást nem kívánhatok, csak mit Uram kíván,
S az Ő kívánságát tudhatjátok nyilván.
Nem nagy gazdagságot, sem bort, se nem búzát,
Hanem az Úr Jézust, az Ő szívét, magát.
Ha Ő lesz veletek, hiszem, hogy lesz minden,
Mert nincsen ott szükség, ahol ott van Isten!
2009. március 5., csütörtök
TESTVÉREMHEZ (Menyegzőre)
Bejegyezte: Tőtős János dátum: 3/05/2009
Címkék: TESTVÉREMHEZ (Menyegzőre)
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése