ŐSZI CSENDBEN

Falunk kis parkjában hervadnak a rózsák,
[Városunk parkjában hervadnak a rózsák,]
Mert meghívták az őszt a bércek s a rónák.
Apró rovarocskák mind elbújtak félve,
S nem színezi tájunk madárkák zenéje!

Őszi szellő, őszi szellő, énekeld el,
Hogy az Isten üzen a nagy természettel.
S a drága szót, Igét mely Atyánktól árad,
Szárnyaidon vidd a hívő ifjúságnak!

Mondd el, hogy az élet valóság, nem álom,
S gyümölcstelen, hervadt levelű fákon
Madárkák ajkáról nem zeng hálaének,
Felé a varjak is csak „károgva” néznek!

Őszi szellő kérlek, tavaszt hozz, ne telet,
Tisztaságunk fáján megkéstek a rügyek…
Hiába dicsekszünk a legdrágább névvel,
Gyümölcstelenül és elhervadt levéllel!

Hiába zengedez ajkunkon szép ének,
Ha ellenünk kiált mindennap az élet!
Míg a sok-sok áldás bennünk hálát fakaszt,
Égi Atyánk, kérünk, hozz új lélek-tavaszt!