HAZAÉRVE

[A katonai szolgálat befejezése után.]

Nagyon hálás vagyok az Úr iránt,
Hogy újból köztetek lehetek.
Távoli mezőkről hazaérve,
Igaz szeretettel köszöntelek.

Rögös utamon velem járt az Úr
Óvott és táplált életkenyérrel,
Ha néha fáradtan földre estem,
Meggyógyított s felemelt kezével.

Szavára csendesültek a habok,
És megoltotta a tüzek lángját,
Menváram volt zordon viharokban,
Megmutatta nagy irgalmasságát.

Szívem oltárán hála tüze ég,
Mert Istenünk a szeretet Atyja,
Érettem hangzó imáitokat,
Kegyesen Ő mindig meghallgatta!

Adott erőt megmaradni Benne,
És legyőzni a csalóka világot.
Adott kegyelmet élni Ő érte,
S megvetni a gonosz világot.

Kegyelem az Úrnak minden útja,
S így minden a javunkra válik,
Ma is cseng szívemben Jézus szava,
Ez Égi hang: „Légy hű mindhalálig!”

[Az első versszak arra a helyre vonatkozik, ahol a vers született: a katonai szolgálat idején, az Erdélyi Érchegységben.]